A Kádár-korszak a globalizációban 1.

A globalizáció legújabb hullámának jelentkezése a Kádár-korszak idejére esett. Két részből álló szekciónk előadói azt vizsgálják, hogy a világgazdaságban, a hétköznapi életben, kultúrában és másutt tapasztalható globalizációs tendenciák miként érintették az alapvetően elzárkózásra törekvő (vagy legalábbis annak vélt) államszocialista / szovjet variáns rendszerek közé tartozó Magyarországot az 1960-as évektől a rendszerváltásig. A két panel egyaránt az MTA-SZTE-ELTE Globalizációtörténeti kutatócsoport munkatársaira épül, de felkért hozzászólónak és előadónak is felkértünk a csoporton kívüli szakembereket is.

Vitaindító: Krizmanics Réka

Elnök: Bódy Zsombor

Tomka Béla: A globalizáció Kelet-Közép-Európában a második világháború után: narratívák és ellennarratívák

A globalizáció Kelet-Közép-Európában a második világháború után: narratívák és ellennarratívák A kelet-közép-európai kommunista országok globalizációhoz való viszonyára vonatkozóan több olyan fontos tanulmány született az utóbbi néhány évben, mely a régió nemzetközi gazdasági, társadalmi és kulturális elszigeteltségét hangsúlyozó korábbi interpretációkkal szemben a kommunista országok intenzív globális kapcsolatai mellett érvelt. Az előadás ezen új értelmezések elemzését állítja középpontjába, egyben törekedve azok empirikus vizsgálatára is.

Kalmár Melinda: Globalizációs turbulencia - globalizációs körök

Az előadás fókusza: hogyan keresztezik egymást az elkerülhetetlen globalizációs felzárkóztató késztetések és a politikai stratégiák a magyar politikai, gazdasági és társadalmi gyakorlatban, figyelembe véve a szovjet és a tágabb szövetségesi impulzusokat, elvárásokat. Áttekintő értelmezés a korszak két egymást metsző tendenciáiról.

Apor Péter: Közös történelem, közös fegyverek. Antiimperialista kereskedelem, legitim erőszak és Kelet-közép Európa katonai kapcsolatai a harmadik világgal a hidegháborúban

A Conflict Armament Research 2017-es jelentése szerint az Iszlám Állam által Irakban és Szíriában használt fegyverek egyharmada a Szovjetunión kívüli, a volt Varsói Szerződés országaiból származott, a beszállítói lista első négy helyén ott áll Románia és Magyarország is. E fegyverek többségét az 1980-as években gyártották (40%), további 30%-át pedig az 1960-1979 közötti évtizedekben. A hidegháború idején a nemzetközi fegyverpiac összekötötte a szocialista Kelet-Európát és a posztkoloniális Délt. Előadásomban ennek az új nemzetközi fegyverpiacnak a kialakulását és átalakulását vizsgálom. Ezt a piacot egyszerre tekintem gazdasági és kulturális konstrukcióként. A fegyverszállításokat mint a kereskedelmi érdekek és kultúrák, valamint a politikai érdekek és az antiimperialista küzdelmek közösként felfogott történelméből eredő kötelék kimeneteleként vizsgálom. A hadifelszerelések szállítását nem csak a fegyverek megosztásaként értelmezem, hanem az erőszak közösként felfogott történelmének olyan jeleként is, ami kihatással volt a világ geokulturális térségeinek kelet-közép európai értelmezéseire is.