Nőírók, írónők és társadalmi szerepek

Vitaindító: Benedek Anna

Elnök: Benedek Anna

Kusper Judit: A Kádár-kor női szereplehetőségei Szabó Magda ifjúsági regényeiben

A Kádár-korban nagy népszerűségnek örvendő pöttyös és csíkos ifjúsági regények a korszak kifejezetten támogatott irodalmi művei közé tartoztak, hiszen a művekben megbúvó finom didaktika több generáció számára kínált vállalható, felvállalandó és ideális szereplehetőségeket. Előadásomban arra keresem a választ, hogy az immár befutott író, Szabó Magda ifjúsági irodalmi művei milyen olvasási (és azonosulási) lehetőséget kínálnak fel a fiatal olvasók (elsősorban a lányok) számára, van-e lehetőség a szereplehetőségek relativizálására, esetleg az ideálképek duplikálására, s e szerepekkel való azonosulást hogyan befolyásolja a társadalmi háttér vagy éppen a történelmi és a kulturális emlékezet.

Kiss Noémi: Írószerepek a Kádár-korban. Szabó Magda és Galgóczi Erzsébet

Két írónő kap Kossuth-díjat 1978-ban: Galgóczi Erzsébet és Szabó Magda. Az egyikőjük szorított foggal veszi át, a másik kacag a korabeli fotón Aczél elvtárs mellett. Milyen női szerepeket kívánt meg a korabeli elismerés-politika és a művészeti rendszer a nőktől? Két női író pályájat mutatom be előadásomban.

Tinkó Máté: Galgóczi Erzsébet és a NÉKOSZ-mozgalom

Galgóczi Erzsébet életművének kutatójaként nem vállalok nagy kockázatot azzal a kijelentéssel, hogy a szerző szépirodalmi munkásságának fontos részét képezték 1960-as években írott novellái és elbeszélései, melyek a feltörekvő, ám karrierjükben többszörös töréspontot megélő, ön- és rendszerkritikus értelmiség ötvenes években szerzett keserű tapasztalatait, csalódásait rögzítik. E remek arányérzékkel rendelkező szövegek fókuszában egyfajta monomániás identitáskeresés áll, ám ennek az identitásnak aligha lelhető fel valamiféle központi magja vagy szilárd eleme, leszámítva az élet kioltásának mint végső konklúziónak a tapasztalatát. Ebben nagy szerepe van a Rákosi-korszakban gyökerező és a Kádár-korszakba torkolló államszocializmus ideológiai/nyelvi keretrendszerének is, mely a társadalom bizonyos szereplői számára korlátozta, sőt egyenesen tabuizálta az önmegismerés lehetőségét. Messzire vezető kérdés, hogy a "felszabadulás" utáni prózaírók második nemzedékének kollektív tapasztalataként értelmezhető-e a Galgóczi részéről tanúsított attitűd, ugyanakkor ahhoz, hogy a két világháború között született generáció motivációihoz hozzáférjünk, olyan társadalmi jelenségek megértéséhez kell közelebb kerülnünk, mint amilyen a népi kollégiumok szerepe volt a negyvenes évek második felének Magyarországán, illetve potenciálisan lehetett volna a későbbiekben. Azokhoz, akiknek emberi és írói kibontakozását megnehezítette és ellehetetlenítette a Rajk-per, illetőleg a személyi kultusz időszaka, akik '56-ot mint írói eszmélésük pillanatát jelölték meg, ugyanakkor sem nyelvileg, sem ideológiailag nem voltak képesek elszámolni maradéktalanul az őket körülvevő társadalmi feszültségekkel, noha azért különféle szerepvállalási stratégiák elsajátítására kísérletet tettek. Előadásomban e mozgalom rövid, áttekintő elemzését kívánom adni és a Galgóczi-életművel lehetséges összefüggésekre, tendenciákra rámutatni korabeli dokumentumok, szépirodalmi reprezentációk és eszmetörténeti reflexiók révén.

V. Gilbert Edit: Női pályákon (Szabó Magda, Polcz Alaine, Galgóczi Erzsébet, Szepes Mária, Szobotka Tibor)

Néhány női, s az egyes esetekben hozzájuk kapcsolódó férfi alkotó pályájának alakulását, kapcsolatívét tekintem át a szereplehetőségek s azok megújítása felől életrajzi, dokumentarista és fiktív szövegeikben. Vizsgálom a nyilvánosság fórumait, az intézményi hátteret, a privát és a társadalmi dimenziót, az ismertség faktorait, a holdudvarral, a hatalommal folytatott interakciók dinamikáját, a kultúrpolitikai mezőt. A szakmai recepció és az olvasóközönség másképpen ítéli meg e szerzőket, ennek esetleges politikai okait is kutatom az akkori "három T" s a jelenlegi kultusz és kánon, progresszió és közönségigény, elitirodalom, middlebrow culture és lektűr, a mainstream, alternatív és dilettáns, valamint a centrum és a periféria rendszereinek viszonylatában. Milyen megszólalásmódokat tett lehetővé a helyzet, mekkora volt az irodalmi szó súlya? Milyen megalkuvásra, mely témák elhallgatására vagy ködösítésére kényszerültek a publikálók? A történelmi és irodalmi hagyomány miféle továbbvitelére tesznek kísérletet? Milyen alkati és szocializációs jegyekből, alkotói programból, attitűdből fakadt a különbözőség közéleti megnyilvánulásaikban? Hogy érintette őket a cenzúra és öncenzúra? Mit jelentett a női lét, a nőként írás a fenti, egymástól igencsak eltérő szerzőknél? Hogyan kompenzáltak a híressé vált nőírók műveikben - és házasságukban, ha ők a sikeresebbek művészférjüknél, és fordítva; milyen retorikai alakzatokban és regiszterekben artikulálódik e hierarchia?

Orbán Jolán: Az ellenállás hangjai - irodalmi folyóiratok a Kádár-korszakban

A "Kelet-európai irodalmi folyóiratok 1945-2004: (LITMAG)" projekt keretében az előadáson azt vizsgálom, hogy a magyar nyelvű irodalmi folyóiratok a második világháborút követő időszakban miként váltak az "ellenállás hangjaivá", a későbbiekben pedig milyen szerepet játszottak a demokratikus átmenetben illetve az Európai Unióhoz való csatlakozásban. Öt folyóiratot szeretnék vizsgálni ebben az előadásban -- Jelenkor, Mozgó Világ, Magyar Műhely, Új Symposion, Helikon.