Állam és egyház Kádár előtt és után

Vitaindító: Fejérdy András

Elnök: Fejérdy András

Bacsó Benjámin: Szabadegyházak 1956-1963 között

Előadásomban a Szabadegyházak Tanácsához (SZET) tartozó entitások 1956 utáni történetének legfontosabb történéseit emelem ki. Különös tekintettel a kisegyházaknak az állammal való "kapcsolatát" igyekszem bemutatni. Előadásomban igyekszem bemutatni néhány belső "bomlasztási" kísérleteket, illetve ehhez kapcsolódóan az államaparátus működési mechanizmusának néhány tipikus vonását, amelyekkel a kisegyházak tevékenységét igyekezett korlátozni. Ehhez kapcsolódóan a SZET tagegyházainak válaszaira is kitérek. Ezen témához szorosan fűződik, de előadásomban csak érintőlegesen jelenik meg, a kisegyházak vagy szabadegyházak nemzetközi kapcsolatai, amelyek némi védelmet jelentettek a magyar viszonyok között számukra.

Paizs Melinda Adrienn: Magyar szerzetesrendek helyzete a rendszerváltozás előtt, valamint az üldöztetés éveinek lenyomata a mai életükben

Előadásomban először rövid áttekintésként a vallási életet szabályozó jogszabályokkal foglalkozom, igyekszem felvázolni, hogy a rendszerváltozás előtt, és azóta miként korlátozák, vagy épp támogatták a hitéletet. Ez után azt kísérlem meg bemutatni, hogy a ma Magyarországon működő kis taglétszámmal bíró keresztény szerzetesrendek tagjai hogyan látják a vallásosság, es az egyház helyzetét az országban, valamint a sajátjukat: azt, hogy hogyan tekintenek a jövőre, és a múlt miként hat még ma is az életükre. A téma lényegében (szerintem) állandó aktualitását a vallási struktúra és térkép átalakulása adja. Az erősödő vallási diverzitás. Az elmúlt években a katolikus szerzetesek és hívők száma drasztikusan csökkent, addig más közösségek gyarapodásnak indultak. A rendszerváltozás után egyfajta kollektív pezsgés kezdte jellemezni Európát. A katolikus szerzetesek 1943-as létszámának 15%-át sem éri el a mostani. Ezen túl az évente felszentelt papok száma sem éri el azt a számot, amire szüksége lenne az egyháznak, hogy pótolni tudja a hivatásukat elhagyókat és elhunytakat. A rendszerváltást követően még 40-50 papot szenteltek fel évente, 2015-ben viszont már csak 20-at, 2016-ban pedig csak 27-et. Ezzel párhuzamosan gyarapodott az új és kis egyházak tagsága és a maguk módján vallásosak szociológiai kategóriába sorolhatók száma. Épp ezek miatt Európa kultúráját keresztény kultúraként definiálni már közel sem annyira magától értetődő, mint korábban volt. Egyre gyakoribb az a megfogalmazás, akár a közbeszédben is, hogy a kereszténység is a vallási és kulturális sokszínűség egyik eleme, olyan eleme, amely bár alapja az európai társadalomnak, mégis konfliktusban áll más szereplőkkel. A történelmi és jogi folyamatok mellett számos társadalmi változás is befolyásolja a vallásosság alakulását. A helyzet feltárása viszont egyáltalán nem egyszerű: a vallásosság vizsgálatára itthon először a 2001-es népszámlálás adott lehetőséget a rendszerváltás után, azonban a népszámlálás adatai nem mindig megbízhatóak, továbbá vannak olyan vallási entitások, amelyek nem rendelkeznek pontos tagsági kritériumokkal. Hazánkban ez az új vallási mozgalmak, mint egy 17%-ára volt igaz 2002-ben. Valamint az emberek saját vallás-kategóriái sem könnyítik meg a vizsgálódást. A kereszténység helyzetének bemutatására én a hitükben legmélyebben elkötelezettek véleményének feltárásán keresztül próbálkozom. Kutatásom során így kis (vagy legalábbis Magyarországon kevés taggal működő) rendekhez tartozó szerzetesrendeket kerestem fel és készítettem a tagokkal.

Wimmer Krisztina: Állam és egyház kapcsolata Putyin elnök és Kirill pátriárka beszédében

A Kádár-rendszer egyik jellegzetes vonásaként szokás megemlíteni, hogy Magyarország a Szovjetunió szatellitállama volt. A kádárizmus, a korszak, a társadalmi viszonyok és problémák megértéséhez éppen ezért nem csak szűken Magyarország, vagy a posztszovjet államok helyzetének az ismerete szükséges, de nélkülözhetetlen tágabb értelemben magának a Szovjetuniónak a megértése is. Ebben a kibővített értelmezési keretben kiemelkedik az állam és egyház közötti viszony értelmezésének a fontossága. Az egyházak elnyomása, rövid pórázon tartása sajátos ismertetőjegyként jelenik meg a térség emlékezetében. Az előadásban a Szovjetunió örökösét, a putyini politikát elemzem, s megvizsgálom a jelenkori rendszerben az állam és az egyház közötti viszonyt. 2022. február 24-én, moszkvai idő szerint 6:00-kor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke rendkívüli televíziós beszédet mondott, amelyben "speciális katonai hadműveletről" döntött Ukrajna területén. Míg az orosz köz- és állami nyelvben nincs szó háborúról és "az Oroszországi Fegyveres Erők akcióiról szóló hamisítványok terjesztéséért felelősségre vonás jár", addig a nemzetközi közösség háborúról, egy önálló ország szuverenitásának megsértéséről és humanitárius katasztrófáról beszél. Az események tükrében Kirill pátriárka, Moszkva és az egész Rusz pátriárkája is felszólalt. Az előadás a két magas rangú politikai, illetve egyházi vezető beszédének kvalitatív szövegértelmezési eredményeit ismerteti. A középpontban álló Ukrajna, amely megpróbált kiszakadni az orosz érdekszférából és amely szándékot nem hagyja Oroszország, számos múltbéli eseményt idéz fel. Két kérdésre keresem a választ: (1) Örököse-e a putyini rendszer a szovjet rendszernek? (2) Van-e párhuzam a putyini Oroszország egyházpolitikája és a mai magyarországi egyházpolitika között? Bár az előadás a Kádár-korszakkal és Magyarországgal nem foglalkozik, azonban a témában kutatásokat végző szakemberek számára alkalmas támpontokat és ötleteket adhat a Kádár-rendszer kutatásához, megértéséhez és adaptációjához.