Modernizáció, kulturális értékrend - országos törekvések

A szekció a Kádár-korszak azon intézkedéseiből hoz példákat és esettanulmányokat, melyek országos vagy lokális szinten a múzeumi (kulturális) élet kialakítását vagy szocialista módra történő átalakítását, a lakhatás komfortosabbá tételét (földgáz használat), étkeztetés (menza) központilag irányított, üzemszerű kiépítését jelentették, melyek az állam részéről a modernizációt biztosították az ország lakosai számára. Az intézkedések eredményei napjainkig hatnak, átalakulva fennmaradtak.

Vitaindító: Ispán Ágota Lídia

Elnök: Bata Tímea

Berényi Marianna: Múzeumalapítók és múzeumalapítások a Kádár-korban

A magyar múzeumi működési engedéllyel rendelkező intézmények jelentős része az államszocializmus időszakához kapcsolódik. Helytörténeti, művészeti és szakmúzeumok, tájházak, emlékházak sokasága nyílt, sajátos figyelmet kaptak a nemzetiség vagy az egyházi gyűjtemények. Kádár János Magyarországának múzeumalapítási láza két szempontból értelmezhető: a pártállam részéről elvárt szocialista hazafiság, az ezzel párosuló állami támogatások rendszere éppúgy hatással volt erre a folyamatra, mint az éppen eltűnő hagyományos paraszti életmód, a gazdasági-társadalmi átalakulások, az urbanizáció okozta szorongás, a múlt iránt érzett nosztalgia vagy a ránk hagyott örökség megőrzésének természetes vágya. Milyen hagyatékot örökített, milyen kihívásokat hagyott a jelenre ez a gondolkodás és gyakorlat? A jelenkor mely, a múzeumi ágazatra jellemző problémái gyökereznek a Kádár-kor kultúrpolitikájában?

Kiss Nóra: A lakossági földgázfogyasztás térhódítása Magyarországon

Magyarországon elsőként Hajdúszoboszlón használtak földgázt utcai világításra és villanytelep működtetésére, az 1930-as évektől a zalai olajvidék lakótelepein és a környező falvakban pedig már fűtésre is. Budapest és a nagyobb városok gázellátását szénből előállított városi- vagy világítógázzal biztosították 1856 és 1988 között. A II. világháborút követően a rohamosan növekvő ipari és lakossági energiaigényeket az alacsony hatásfokú gázt előállító, elavult és környezetszennyező gázgyárak már nem tudták biztosítani, ezért az 1950-es évektől egyre nagyobb arányban kevertek földgázt a városi gázhoz. Az 1960-as években jelentős földgázlelőhelyeket tártak fel az Alföldön, a gázvagyon felhasználásáról az MSZMP KB azonban olyan döntést hozott, amely késleltette a földgáz minél szélesebb körű elterjedését, ugyanis az ipari fogyasztókat előnyben részesítették a lakossággal szemben. Az igazi áttörést az 1 milliárd dollár összköltségű országos földgázprogram hozta meg 1970 és 1980 között, amely során nyugat-európai összehasonlításban is kiemelkedően dinamikus mértékben nőtt a lakossági földgázfogyasztás. A mindennapi életben szinte észrevétlenül megjelenő természetes energiahordozó felhasználása hatalmas lépést jelentett a modernizáció terén.

Nickel Vira Réka: Menza ízek - menza élmények a Kádár-korszakban

Az étkezési szokások, az ünnepi és a hétköznapi étrend, meghatározták az egyéni és a közösségi identitást a paraszti és a polgári kultúrában, egészen addig, amíg a Rákosi- korszakban induló, majd a Kádár-korszakban kiteljesedő közétkeztetés jelentősen átalakította a családok étkezési szokásait. A szocialista nőkép alapvető eleme volt, hogy a dolgozó, modern nő nincs többé a konyhába "láncolva", hiszen családjáról az üzemi étkezdékben, illetve az iskolai menzákon gondoskodik az állam. Amíg a paraszti társadalomban az egyes ételek szimbolikus tartalommal is töltődtek, és ezzel együtt a közösség összetartozását jelenítették meg önmaguk és környezetük számára, a közétkeztetés ételsorai már nem hordoztak szimbolikus jelentőséget, gazdasági és részben egészségügyi szempontok szerint készültek, az összetartozástudatot pedig sokkal inkább az uniformizáció, semmint a lokális identitás oldaláról határozták meg. Az először 1958-ban kiadott, Venesz József-féle szakácskönyv a Kádár-rendszer kötelező gasztronómiai irányát mutató alapműként egységesítette, és drasztikusan leegyszerűsítette az addig színes és tájegységenként különböző magyar konyhát.
Hogyan uniformizálta a magyar táplálkozáskultúrát és az étkezési szokásokat a Rákosi- korszakban induló, majd a Kádár-korszakban kiteljesedő közétkeztetés? Erre a kérdésre adok választ előadásomban, a Néprajztudományi Intézetben 2018-ban indult A gyermek közétkeztetés társadalmi beágyazottsága című NKFI-kutatás eredményei alapján.