Hivatás vagy szakma 1. A szocializmus tervezése: építészek, dizájnerek, mérnökök, szerepek

Hogyan változtak a szakmai identitások és szerepfelfogások a munkahely, az 1945 előtti tradíciók és a szocialista berendezkedés hatására? A három előadás három egymáshoz részben kapcsolódó szakma (építészek, ipari formatervezők, mérnökök) összehasonlításával foglalkozik, és elsősorban rövid, problémafelvető előadások várhatók, hogy az előadások után hosszabb idő jusson szakmai párbeszédre.

Vitaindító: Szabari Veronika

Elnök: Szabari Veronika

Keller Márkus: Építész szerepek a szocializmusban

Az előadás a szocialista korszak egyik legfontosabb szakmai csoportjával foglalkozik, ezen belül a professzionalizálódás és az 1956 és 1945 előtti tradíciók szerepét vizsgálja az építészek változó társadalmi szerepfelfogásaiban. Többek közt arra keresi a választ, hogyan sikerült a szakmai ethoszon és tudáson alapuló kollektív identitást létrehozniuk az építészeknek (ha egyáltalán sikerült), illetve hogyan változott meg a szerepfelfogásuk a korszakban. Milyen építész szerepek alakultak át, tűntek el és jelentek meg? Az előadás különös hangsúlyt fektet arra, hogy ez a szerepváltozás hogyan tükröződik a korszak építészeinek interjúiban és identitásában longue durée és összehasonlító perspektívából.

Nagy Eszter: Az ipari formatervezés professzionalizációja

A kádárizmus témáját az ipari formatervezés professzionalizációján keresztül is érdemes megvizsgálni, mivel az ipari formatervezés szakma intézményesülése a nyugati és a keleti tömb országaiban is közel egy időben, az ötvenes-hatvanas években kezdődött meg, tehát a párhuzamos fejlődés a szakma eltérő megközelítésére is rámutathat. Ugyanakkor a szűkebb környezethez, a szocialista országokhoz viszonyítva a Kádár-rendszer sajátosságainak kimutatására is alkalmas lehet. Az ipari formatervezés egyfelől a modernizáció révén a gazdasági folyamatokra kívánt hatást gyakorolni, másfelől pedig a tárgy- és környezetkultúra alakítása révén a mindennapi életre, illetve ezen keresztül az emberek szemléletére, tudatára. Így az ipari formatervezés szakmává válásának vizsgálata rávilágíthat egyfelől a Kádár-rendszer gazdasági működésére, a modernizációhoz való hozzáállására, másfelől pedig a tömegkultúrához való viszonyulására. A gazdasági és kulturális szféra közötti megosztottság számos problémát idézett elő a szakma elfogadtatásában. Az állam elsősorban a szocialista tömegkultúra megteremtése terén számított az ipari formatervezésre, annak gazdasági jelentőségére csak később, a hetvenes években helyeződött hangsúly. Vajon ez mennyire jellemző a többi szocialista országra, illetve nyugaton hogyan viszonyultak az ipari formatervezéshez? Megállja-e a helyét a kádári Magyarországon hangoztatott ideológiai érvelés, hogy nyugaton az ipari formatervezést csupán a gazdasági verseny kényszerítette ki, és a kulturális vonatkozásaival nem törődtek egyáltalán? A Kádár-kori kultúrpolitika tömegkultúrával szembeni ellentmondásos megnyilvánulása (egyfelől ostorozta a kispolgári megnyilvánulásokat, ugyanakkor mégis engedni kényszerült annak) mennyiben befolyásolta az ipari formatervezéssel szembeni hatalmi hozzáállást?

Horváth Sándor: A munkástanácstag, a mérnök és a néptáncos esete a behódolással

"Apám belőlem mérnököt akart csinálni, anyám pedig papot vagy festőművészt" - mesélte az 1931-es születésű Bóna Barna, aki 1956 után hat évet ült börtönben. Mely 1945 előtti tradíciókra épülhettek ezek az alternatívák, hogyan változtak a mérnökszerepek az 1945-öt követő évtizedekben, milyen szerepe volt a mérnököknek a "munkásosztály" fogalmának változásában, a munkásság definiálásában és a politikai érdekérvényesítésben?