A mezőgazdasági munka átalakuló színterei a kollektivizálás után

Szeptember 1., 13:00-15:00, 3. terem

A rendszerváltás óta a kollektivizálás kiemelt kutatói figyelemben részesült. Jóval kevesebben vizsgálják ugyanakkor a szocialista mezőgazdaság 1961 utáni mindennapjait. A szekció előadásainak fókuszában a mezőgazdasági munka átalakuló színterei állnak. Hogyan alkalmazkodtak a paraszti társadalom különböző csoportjai a termelőszövetkezeteken belül a közös és háztáji gazdaság munkaszervezeti kereteihez? Miben volt más a szakszövetkezet, mint a termelőszövetkezet? Milyen alulról jövő kezdeményezések révén vált működőképessé a falusi társadalomra erőltetett nagyüzem? A helyi szintre koncentrálva, írott és szóbeli források segítségével rekonstruálják az előadók a mezőgazdasági munka széteső és újjászerveződő kereteit.


Vitaindító: Horváth Sándor

Elnök: Varga Zsuzsanna


Lengyel Eszter: "Szokják meg a tagok, hogy első a miénk, utána az enyém." - Közös munka a tsz-ekben két falu példáján

Mi jellemezte a termelőszövetkezeti munkaközösségeket, a tagság munkához való viszonyát a nagyüzemi gazdálkodás kezdeti éveiben? Ezen kérdés megválaszolására a kollektivizálás folyamatát mikronézetből, két falu példáján keresztül vizsgálom. Előadásomban Kapuvár környékéről két különböző múltú települést hasonlítok össze, melyek egyikében az uradalmi cseléd lét volt a meghatározó, míg a másikban önálló gazdák tevékenykedtek. Hövej, mint ellenálló falu, Öntésmajor pedig, mint alkalmazkodó falu jellemezhető az 1959 és 1961 közötti években. A kollektivizált mezőgazdaság nem önkéntes alapon szerveződött, ami konfliktusokkal nehezítette a közös munka megindulását. A helyi szintű levéltári iratanyag mellett a helyi sajtó bevonásával elemzem a mezőgazdaság átszervezésére adott reakciókat, közös munkához való viszony lokális különbözőségeit, a közös munkaszervezet kialakításának tapasztalatait.

Hajdu Edit: "Míg tele van a kamra nem kell a közös" - A háztáji földek rendezésének kérdése a Lónyai Béke Tsz-ben

Mi jellemezte a termelőszövetkezeti tagság háztáji gazdaságoz fűződő viszonyát, hogyan tekintett erre a szocialista vezetés, milyen intézkedések láttak napvilágot a háztájival kapcsoltban az 1960-as évek elején? Ezen kérdések megválaszolására a lónyai Béke Tsz vizsgálatán keresztül keresem a válaszokat. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti csücskében lévő Lónya község 1960 januárjában vált termelőszövetkezeti községgé. A gyenge tsz-ek sorába tartozó helyi Béke téesz életét számos kihívás nehezítette, melyek közül a háztáji kérdése állandó jelleggel vita tárgyát képezte. A tagság számára a háztáji gazdaság óriási fontossággal bírt, hiszen ebben látta megélhetésének fő forrását. Így erejük javát és idejük nagy részét a háztáji megművelésére fordították, háttérbe szorítva ezzel a közös gazdaság gondozását. Természetesen mindez szemben állt a szocialista mezőgazdaság alapszabályaiban lefektetett elvekkel, a közös gazdálkodás eszméjével, melyet a település vezetői meggyőződötten hirdettek. A helyi szintű levéltári iratanyag vizsgálatával elemzem az említett konfliktusból származó reakciókat, a tsz-tagság háztájihoz fűződő viszonyát és kérelmeit, valamint a vezetői réteg ehhez vonatkozó intézkedéseit.

Kimmel Máté: A parasztság és a politika "kompromisszuma" - szakszövetkezetek a Dél-Alföldön

A cím első felében szereplő kifejezés az 1972-es Bács-Kiskun megyei tanyapolitikai konferencián hangzott el. Ugyanitt megállapították, hogy a szakszövetkezeti forma "a tanyavilággal összekapcsolódott". Ez egyfelől közvetlen kapcsolatot jelentett, ugyanis a szórványosan lakott, apró parcellák tűzdelte vidékeken a "hagyományos" téeszek működésképtelenek voltak. Másfelől az érintett térségekben ugyanazok a táji sajátosságok akadályozták a diktatúra eredeti agrárpolitikai szándékait, amelyek egykoron a tanyavilágot is életre hívták. A Duna-Tisza közi Homokhátságon legkésőbb a második ötéves terv keretei között végrehajtott szőlőtelepítési kísérlet kudarca nyilvánvalóvá tette, hogy a téesz-típusú termelés itt lehetetlen. A szakszövetkezeti formára való átállás az eddigieknél szélesebb teret engedett a háztájiba visszaszorult családi-kisüzemi termelésmódok alkalmazásának, másrészt az egyéni ambícióknak is - a paraszti és a vállalkozói gondolkodásmód régi és új formái jelentek meg és keveredtek, váltották egymást. Különösen érdekesek a régió tanyás térségekből létrehozott új kisközségei, ahol a szakszövetkezetek többnyire egyedüli munkaadókként a lokális társadalmak rétegződését is meghatározták, és részben régebbre visszanyúló struktúrákat támasztottak fel. Mindez kihatott az 1989-90 utáni átalakulás helyi folyamataira is.