Politika és társadalom 2.

Szeptember 3., 9.00-11.00, 7. terem

Vitaindító: Apor Péter

Elnök: Apor Péter

Bárány Balázs: Se bűnlajstrom, se apológia. Egy készülő Marosán-életrajz megközelítési lehetőségei

A jelenkortörténeti historiográfia egyik állandó problémája az időbeli közelség. Emiatt fordulhat elő, hogy a Rákosi-, és a Kádár-korszak egyes szereplőiről írt életrajzok, értékelések gyakran kapják meg azt a vádat, hogy a vizsgált személyről kedvezőtlen, vagy éppen a vártnál előnyösebb képet festenek. Hogyan kerülhető el ez a helyzet egy olyan, kétségtelenül ellentmondásos személyiség esetében, mint Marosán György? Előadásom első felében az 1945 utáni pártelit meghatározó tagjainak biográfiáit mutatom be. Az ebből következő tanulságok levonása után arra a kérdésre keresem a választ, hogy 2022-ben miről is szóljon egy Marosán-életrajz? Megoldási javaslatként az életút lehetséges fókuszpontjait, korszakhatárait ismertetném, végül pedig néhány olyan problémát mutatnék be, ami komoly dilemmát jelent az életút bemutatásakor.

Novák Attila: Kibucok és szövetkezetek. Avagy szövetkezeti gondolatok az 1960-as évek Magyarországán - izraeli visszhanggal

1960 őszén meglepően pozitív hangvételű recenzió jelent meg a Közgazdasági Szemlében az egyik legfontosabb izraeli társadalmi innovációról. A szerző, Gábor József a Tel Aviv-i egyetemi tanár, Walter Preuss könyvét ismertette, amely a kibucokról és más kooperativákról szólt. A cikk komoly visszhangot váltott ki, az Izraelben megjelenő magyarnyelvű Új Kelet felismerte a jelentőségét és komoly ismertetést adott erről, ugyanakkor az MSZMP izraeli partnerpártjának, az Izraeli Kommunista Pártnak egyik magyar származású tagja (aki az ország egyetlen kommunista kibucában élt) hosszú kritikát fogalmazott meg Gábor cikkéről (minden bizonnyal a Tel Aviv-i magyar külképviseletnek címezve), vitatva a kibuc - a szerző által kiemelt - demokratikus és antikapitalista jelentőségét. Nincsen nyoma annak, hogy az izraeli kommunista bírálat eljutott volna az eredeti szöveget megjelentető közgazdasági laphoz, illetve Gáborhoz. Ugyanakkor a benne megfogalmazott kritika, illetve a Gábor cikkében megfogalmazott állítások igazából ahhoz a vitához kapcsolódnak, amely mindkét országban (bár más hangsúlyokkal, mert eltérő társadalmi-politikai valóság állt a háttérben) de lezajlott a kollektívák természetéről. Arról, hogy mennyiben kövessék a szigorú, a szovjetek által kiformált szövetkezeti modellt, illetve mennyiben alkalmazkodjanak a társadalmi valósághoz, a valós igényekhez. A korban a reformtörekvéseknek állt a zászló, nem véletlen, hogy a magyar új gazdasági mechanizmus - az állambiztonsági jelentések szerint - komoly szimpátiát keltett a budapesti (általában a szociáldemokrata Munkapárt dominálta kormányzat által delegált) izraeli diplomaták körében.

Szeibert-Erdős András Patrik: A nemzet beöltözik - Az 1980-as évek sorkatonai szolgálatának egy története és történelmi valósága

A sorkatonai szolgálat (nem egy esetben erősen megszépült) felidézése meghatározó szentimentális eleme a férfiak Kádár-korszakra való visszaemlékezésének. Sok múltidézés nem árul zsákbamacskát a sorkatona-lét unalmát, kiszolgáltatottságát, megkérdőjelezhető értelmét illetően sem, de a mindenki számára ismerős, szájhagyomány útján, családon belül terjedő katonatörténetekben általában nem a rezignáltabb hangsúly dominál. Előadásomban Horváth Viktor író visszaemlékezésén keresztül szeretnék bemutatni egy katonatörténet-narratívát, s kontextusba helyezni azt a késői Kádár-kor Magyar Néphadseregével kapcsolatban. Kifejezetten irodalmi stílusú, parafrázisos szövegről van szó, a történeti pontosság ezért természetesen nem lehet teljesen korrekt elvárás. Azonban nem öncélú a történetmesélés, hanem egy lehetséges múltértelmezést is közvetít - amely ráadásul túllép a témában megszokott anekdotázáson. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, mennyiben tartalmaz történelmileg megerősíthetően tipikus és mennyiben atipikus elemeket az egyszeri 1980-as évekbeli sorkatona egy napjának elbeszélése Horváth tollából. Mindez azzal is alátámasztható, hogy a történet főhősére a szerző csak "a nemzet"-ként hivatkozik, ezzel is az univerzalitás, az általános érvényűség felé billentve a narratívát.