Munka 1. Munkahely, munkaszervezet, munkakultúra

Szeptember 1., 15.15-17.15, 3. terem

Vitaindító: Horváth Sándor

Elnök: Horváth Sándor

Bedők Péter: Munkaformák és második gazdaság a délnyugat-zalai horvát falvakban a Kádár-korszak idején

A Mura menti horvát falvak (Fityeház, Molnári, Murakeresztúr, Petrivente, Semjénháza, Tótszentmárton, Tótszerdahely) lakosai a kedvezőtlen földrajzi viszonyok, illetve a törpebirtokok miatt már a 20. század elejétől bevételeiket jórészt ingázással (summásmunka) egészítették ki. A kétlakiság következtében 1945 után az elvándorlás mértéke is a magas volt, azonban az 1960-as évektől a kétheti ingázásból a napi ingázás vált jellemzőbbé, mivel a nagykanizsai gyáripar egyre nagyobb mértékben szívta fel a környékbeli aktív munkakeresőket. Mindez kedvező hatással volt a családok életére és a helyi demográfiai viszonyokra is. A távmunkát vállaló személyekre, családokra is jellemző volt, hogy visszatérve a szülőfalujukba lakásépítkezésbe kezdtek. A termelőszövetkezetek mellett Nagykanizsán a varroda és a Tungsram biztosított megélhetést a falvak női lakosainak, míg Murakeresztúron többen a MÁV-nál vállaltak munkát. 1974-ben alakult meg a Muramenti Termelőszövetkezet, amely magába foglalta az itteni horvát falvakat. A helyiek háztáji gazdálkodásának jelentőségére az 1980-as évek elején már Kerecsényi Edit (1926-2006) nagykanizsai muzeológus is felfigyelt. A mikrotörténeti elemzés célja, hogy bemutassa a Mura menti horvát falvak Kádár-korszakban jellemző munkaformáit a második gazdaságban, és az ekkor végbemenő társadalmi szerkezetváltozás főbb ismertetőjegyeit. Nem utólagos szempont, hogy az itteni horvát falvak asszimilációja már a két világháború között is erőteljesen jelentkezett, azonban az államszocializmus időszakában a faluközösségek szétesésével ez a tendencia még inkább felgyorsult. A vegyesházasságok mellett a munkahelyi környezet is jelentős mértékben hozzájárult a horvát nyelv használatának fokozatos beszűküléséhez, de az a szempont sem hagyható figyelmen kívül, hogy a muraközi horvát területekkel való kapcsolattartás a határsáv következtében több évtizeden keresztül a minimális szintre szűkült, amely szintén negatívan hatott a térség gazdasági viszonyaira.

Pethő László: Az ipar- és energiapolitika meghatározó szereplői az ötvenes évektől a nyolcvanas évek elejéig

Politikai előzmények az ötvenes években: hadigazdaság, a jóvátételi teher megszűnése, racionálisabb gazdasági megoldások keresése, nemzetközi kapcsolatrendszer bővítésének lehetőségei A műszaki elit szerepvállalása a hazai és nemzetközi tudományszervezésben, az ipar- és energiapolitikában az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig. Egy karakteres figura: Heller László ünnepelt műegyetemi professzor. Svájcban szerzett diploma és doktorátus, szerepvállalás a BME 56-os Forradalmi Bizottságában és a Brüsszeli Világkiállításon szerzett Nagydíj. Tudás és kapcsolati tőkéjének hasznosulása az egyetemen és a tudományszervezésben. Szerepvállalása az ipar- és energiapolitikában. A szabadalmak elismertetésének és értékesítésének útja itthon és a nemzetközi piacon. A szocialista tudásipar modelljei az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Professzorok és tanítványaik, tanszékek és iparvállalatok kooperációs lehetőségeinek alakulása. (Budapesti Műszaki Egyetem, Energiagazdálkodási Intézet, Lehel Hűtőgépgyár) Egy szocialista lobbyszervezet tükre levéltári adatok alapján. Az Országgyűlés Ipari Bizottságának működése a hetvenes-nyolcvanas években. A testület tagjainak rekrutációja, vezetői, Gorjanc Ignác elnöki szerepe, a tagok befolyásnak alakulása. A bizottság üléseinek témakörei, a napirendre vett kérdések a hetvenes-nyolcvanas években. Interjú adatok a területen érdekelt néhány iparvállalat privatizációjáról. A tudástőke révén szerzett javak mérlege hagyatéki adatok alapján.

Kurucz Réka: "Békesség tanyája" - A kisüzemi szőlők társadalmi és gazdasági szerepe a Kádár-korszak éveiben a Villányi borvidék nyugati felén

Doktori kutatásaim során a Villányi borvidék területén eddig kevéssé vizsgált, az önellátásra berendezkedett (utó)paraszti gazdaságok szerves részét képező kisparcellás szőlőterületeket érintő változásokra fókuszálok. Értelmezésükhöz az időben változó szőlőhegyi földhasználatnak, művelési módnak, társadalmi-gazdasági változásoknak, a tágabb történeti-agrártörténeti hatásoknak együttes vizsgálata szükséges. A szőlőhegyek, mint tájtörténeti, földhasználati folyamatokban gyökerező társadalmi produktumok, érzékletesen magukon viselik a vidék társadalmi-gazdasági-kulturális változásait egy-egy térség szocializmus kori, illetve poszt-szocialista, jelenkori valóságában. Előadásomban a Villányi borvidékhez tartozó Hegyszentmárton, Diósviszló és Túrony települések határában elhelyezkedő szőlőhegyek példáján igyekszem bemutatni, hogy e szőlőterületek sajátos tájszerkezetet és (bio)kulturális örökséget őriztek meg, egyben jelentős társadalmi szerepet töltöttek be a hozzájuk kapcsolódó közösségek életében a szocializmus időszakában (is). Mint a kollektivizálásból kimaradt "reliktum" területeket, az állandóság, a tudás- és tulajdonfolytonosság színtereiként gyakran a paraszti identitást őrző menedék és ellenvilág helyszíneiként jelentek meg tulajdonosaik számára. Igyekszem bemutatni, mindebben mekkora szerepe lehetett a Kádár-korszakra jellemző, a kisüzemi-nagyüzem szimbiózisával meginduló szerződéses borleadásnak. Mivel a fenti szőlőhegyeken hagyományosan részben az Ormánság lakói művelték szőlőiket, előadásomban kitérek határsávból (Rákosi-vonala) történő kitelepítések és a kollektivizálás hatásaira az elvándorlás szemszögéből, különös tekintettel az elköltözők akár évtizedeken keresztül megtartott szőlőire, melyeket mint "hétvégi parasztok" műveltek/művelnek tovább.