Rebellisek, ellenállók, érdekérvényesítők?

Szeptember 3., 9.00-11.00, 6. terem

Vitaindító: Rainer M. János

Elnök: Rainer M. János

Pap Péter István: Reformerek, ritualisták, rebellisek - a '80-as évek "másként gondolkodó" értelmiségének lehetséges értelmezési keretei

A kései Kádár-korszak és a rendszerváltás ellenzékének, "másként gondolkodó" mozgalmaink társadalomtörténeti irányultságú elemzése a magyar jelenkortörténet elmúlt időszakának egyik sokat ígérő tendenciája. Az e tárgyban született kötetek, projektek helyenként azonban ingatag fogalmi talapzatot építettek az alany pontos körülhatárolása kapcsán. A Kádár-korszaknak - egészen pontosan annak kései időszakának, a '80-as éveknek, amely jelen előadás(terv) időbeli kereteként is szolgál - ugyanis nem egy, hanem nagyon sok(féle) ellenzéke volt: a Központi Bizottságtól az underground világig. Hogy miként használható ezen összefüggésben az "ellenzék" kifejezés, és hogy miként, milyen tipológia mentén ragadható meg pontosan e sokszínűség - a témával foglalkozók előtt álló kihívás. Mindennek a széles spektrumnak egy jellegzetes alrendszere volt a politikai és kulturális közbeszédhez kapcsolódó, önmagát e közegen (sajtó, irodalmi lapok, alkalmi és rendszeres találkozók, egyetemi/főiskolai előadások) keresztül kifejező, ekképpen par excellence politizáló, társadalmi szempontból gyakran privilegizált helyzetben lévő értelmiségi másként gondolkodók köre. A "másként gondolkodás" kifejeződésének e formai, módozatbeli egységessége mögött azonban szintén egy fragmentált értelmiség húzódott, amely fragmentáltság túlmutat a "népi-urbánus" vitán és sok más idevonatkozó közhelyen. Jelen előadás egy társadalomelméleti és egy eszmetörténeti szempontrendszer alapján igyekezne javaslatot nyújtani e kör kompakt, az egykorú percepciónak és a mai, elemzői értelmezésnek is megfelelő tipológiára. Előbbi szempontrendszer - Robert Merton anómia-elméletének szemléletét és fogalmait felhasználva - a különböző aktorok és csoportosulások hatalomhoz való viszonyát tenné a vizsgálat tárgyává; míg a második esetben a létező magyar szellemi hagyományok kontinuitásának, újjáéledésének, átértelmezésének kontextusában mutatná meg a kései Kádár-korszak értelmiségi diskurzusának akkoriban már egyre nyíltabb, tagadhatatlan többszólamúságát.

Molnár Dávid: "Munkásmozgalmi múlt megadása a Megye Bizottság hatáskörébe vonatkozik" Munkásmozgalmi veteránok "nyugdíjküzdelmei" Heves Megyében

A magyarországi munkás- és szocialista mozgalom 1945 előtti története a kádárkorszak történetírásában és emlékezetpolitikájában az egyik leghangsúlyosabb témának számított. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1976. október 26-i határozatának következtében lokális szinten is fellendült a munkásmozgalmi hagyományok kutatása, valamint az idős, veterán szocialisták felkutatása és meginterjúvolása. A történelmi évfordulók folyamán kiosztott kitüntetésekkel járó anyagi haszonnak is köszönhetően az egykori munkásmozgalmi veteránok némelyike saját múltját felhasználva (egykori tevékenységét "itt-ott kiegészítve", vagy épp bizonyos tényeket elhallgatva) próbált anyagilag is profitálni a közérdeklődésből. A pártfunkcionáriusokhoz és a közigazgatás döntéshozóihoz nyugdíj kompenzálás tárgyában írt levelek jelentős részét képezik a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárának MSZMP Pártarchívumában őrzött "Kommunista és munkásmozgalmi harcosok dokumentumai" elnevezésű fondjának (MNL HML XXXV-46). Némely személyek esetében visszaemlékezések is rendelkezésre állnak (MNL HML XXXV-45 "Munkásmozgalmi visszaemlékezések gyűjteménye"), melyek háttérinformációkat is adhatnak az egyes kérelmek vizsgálatához. Az alábbi két kompakt forrásgyűjtemény általános bemutatásán túl, előadásom célja, hogy rávilágítson azokra stratégiákra, melyeket a magyarországi munkásmozgalom idős nemzedéke alkalmazott, annak érdekében, hogy egy megváltozott világban tudjon érvényesülni és saját anyagi biztonságát megteremteni.

Antal Róbert István: Jordáky Lajos - ellenállás és együttműködés között

Előadásomban Jordáky Lajos (1913-1974) kolozsvári politikus 1944 és 1974 közötti karrierjét mutatom be, elsősorban a Román Kommunista Párttal való viszonyára fókuszálva. Ezek mellett életpályája töréspontjait, két letartóztatását, valamint az állambiztonsági szervekkel való "játékát" is elemzem, rámutatva arra a kettősségre, amely egész életét jellemezte: nemzeti kisebbségi léte és szocialista elköteleződése közötti "konfliktus", valamint két "identitásának" küzdelme - rámutatok, hogy a kettő nem volt ellentétes.