A szocialista "agrár-modernizáció" tapasztalattörténetei

Szeptember 1., 13:00-15:00, 6. terem


A szekció célja, hogy az 1960-80-as évek kortárs megfigyelőinek teret engedve, úgy levéltári, mint oral history források, valamint a nem kanonizált tudományos feldolgozások megszólaltatásával és értelmezésével hozzájáruljon az egykoron vidéki miliőkben létrejött tudás elismeréséhez és historiográfiai integrációjához.

Vitaindító: Ö. Kovács József

Elnök: Horváth Gergely Krisztián

Ö. Kovács József: Téeszvilág két társadalomtörténeti esemény között - külföldi kitekintésben

A történetkutatásban a téeszesítésről és annak következményeiről áthagyományozódott képpel az az egyik probléma, hogy máig nagyrészt érintetlenül hagyott történeti források elemzése nélküli. Kiindulópontom szerint az emberi együttélési formákkal, azaz a társadalommal történtek szisztematikus feltárása nélkül továbbra is inkább álvitákat folytatunk. Tömeges tapasztalattörténetek, kortársi ábrázolások, vagy éppen a hivatali eljárások során keletkezett információhalmaz értékelése és elemzése révén juthatunk el az életszerű tablóképekhez. Ezek révén válnak érthetővé a kényszerkollektivizálás és hatásainak történetei, amelyek a rendszerszintűvé tett téeszvilág, az iparszerű mezőgazdaság ilyen módon kialakított társadalmi és környezeti árát is megmutatják. A kollektivizálás következményeiben össztársadalmi kérdéssé vált. Politikai értelemben azért is lett tabutéma, mert 1956 leverése utáni újabb kollektív erőszakalkalmazás történt, leplezve annak sorsfordító, nagy társadalmi tömböt érintő, hosszú távú hatását (ez a három tényező alkotja a társadalomtörténeti eseményt). A téeszek a vidéki Magyarország legnagyobb munkaadóinak számítottak. Társadalomformáló erejük kétségtelen, ennek jelentősége a rendszercsőd, rendszerváltozás, rendszerváltás társadalomtörténeti eseményeiben ismét tapasztalható volt.

Horváth Gergely Krisztián: Nem recipiált nyugati szerzők a magyarországi kollektivizálásról és a szocialista agrárnagyüzemről

Az előadás célja, hogy felhívja a figyelmet olyan, az 1960-80-as években a Lajtán túl megjelent munkákra, amelyek nem lettek részei a hazai agrártörténet historiográfiájának. Az okokat csak találgathatjuk, de hipotézisként megfogalmazható, hogy negligálásuk arra vezethető vissza, hogy hírt adtak a kollektivizálás során elkövetett tömeges erőszakról, s az ún. "konszolidáció" időszakát tárgyalva is kritikusan viszonyultak a rendszer teljesítményéhez. Így alkalmatlanok voltak arra, hogy Nyugatról legitimálják a Kádár- rendszert. Az előadás ahhoz kíván hozzájárulni, hogy e - nem egyszer helyi terepmunkán, s nem másodkézből származó információkon nyugvó - munkák részeivé váljanak a historiográfiánknak, ami elengedhetetlen a korszak reális értékeléséhez.

Csikós Gábor: "Megbomlott egyensúly" Téeszneurózis Magyarországon és Romániában

1914 és 1961 között a magyar társadalom több tömeges traumát is elszenvedett. Ezek közül három - első világháború, Holokauszt és a kollektivizálás - olyan látható pszichés dezorganizációt okozott a túlélőkben, hogy a pszichiátria külön kórképet rendelt hozzájuk: a gránátsokk, a túlélőszindróma illetve a téeszneurózis formájában. Míg azonban az első két trauma jóformán Európa egészét érintette, a harmadik olyan sajátosság, amely a szovjet érdekszféra országaira korlátozódott. Míg az első kettő esetében demokratikus országokban (elviekben) lehetőség volt a traumák társadalmi szintű feldolgozására, a diktatúrák a szenvedéstörténetekre érzéketlenek maradtak. A kollektivizálás okozta sokk tömegessége miatt azonban még ezen országok egészségügyi szakirodalma is kénytelen volt valamiképp magyarázni a neurózis prevalenciájának emelkedését. Előadásomban a kortás magyar és romániai reflexiókat érintem az 1960-as és 1970-es évekből, különös hangsúlyt helyezve azon különbségekre és hasonlóságokra, amelyek a két ország esetében a trauma tárgyalásakor regisztrálhatóak.

Ritter György: Kiüresedés - Településpolitikai erők kölcsönhatásai a hetvenes-nyolcvanas években a somogyi Béndekpuszta példáján keresztül

Béndekpuszta egy kis somogyi település Külső-Somogy északi részén, amelynek utolsó lakója 1983-ban hagyta el házát. Gondolhatnánk arra, hogy az 1971-es településfejlesztési koncepció (OTK) eredménye volt ez az esemény. A valóságban sokkal mélyebb folyamatok zajlottak le, hiszen felmerül a legszembetűnöbb kérdés, hogy vajon miért 12 évvel a koncepció után került sor az elnéptelenedésre. A válasz nem egysíkú és sokkal inkább abban rejlik a megoldása, hogy az 1971. évi OTK csak felerősítette azoknak az erőknek a mozgását, amely meghatározták a településpolitika évtizedek óta tartó alakulását Magyarországon. Előadásomban arra próbálok alulnézeti választ adni, hogy milyen erők játszódtak közre az elnéptelenedést illetően, illetve tapasztalati tényezők felől megközelíteni (emlékanyag-elemzéssel), hogyan teltek a falu utolsó évei. Kutatásom azzal kihívással is szembenéz, hogy milyen eszközök állnak a kutató kezében, ha a klasszikus levéltári források nem állnak rendelkezésre.