Kádár-kori város a médiában

Szeptember 1., 13:00-15:00, 5. terem


A szekció a Kádár-kori események, cselekvések, emlékezések, feldolgozások médiában való megjelenésére fókuszál, s célja, hogy a rendkívül széles palettán elhelyezkedő -megközelítések, -megjelenítések, -felfogások bemutatásának és elemzésének helyet, és a későbbiekben elemzési szempontokat adjon. Tervezett szekciónkban többféle médiatípus- televízió, rádió, nyomtatott sajtó, és az újmédia - felől közelítjük a kádár-kori városi mindennapokat.

Vitaindító: Török Zsuzsanna

Elnök: Pethő László

Bognár László: Későszocialista hétköznapi történetek - Kieślowski Tízparancsolatának lakótelepe

Az egyes sorozatepizódok elszigetelt egyének közötti konfliktusokat jelenítenek meg, amelyek a karakterek identitását, egzisztenciáját alapjaikban rengetik meg. Ez különbözteti meg Kieślowski sorozatát egy átlagosnak mondható televíziós sorozattól. A történetekben ugyanakkor különféle módokon, formákban felbukkannak a késő szocializmus tünetei: a hatalmi manipuláció, az állami erőszakmonopólium, a közművek szolgáltatásainak elégtelensége, a családjogi szabályozás visszássága. Továbbá éppígy a nyilvános emlékezethelyek hiánya, a családi és történeti múlt, a természet, a (vallási) ünnep kiszervezése vagy zárványként való elkülönítése a lakótelep teréből, az egzisztenciális különbségek megjelenítésének nehézsége, a lakások anakronisztikus használata, a köz-tér alkalmatlansága a közösségi életre. A lakótelep megerősíti az ott élők szociális és egzisztenciális deficitjét, kedvez a kapcsolatteremtés torzult, lefokozott módjainak (kukkolás, lehallgatás). A közösség hiánya elsorvasztja az erkölcsi mércéket. Elszigeteltségük miatt az ott élők társas, közösségi mozgását a mércék és a szolidaritás hiánya jellemzi. A vétkes/bűnös cselekedetek elszenvedője többnyire maga is elköveti ugyanazt azt a vétket, bűnt. Lopás és meglopatás, rablás és viszontrablás, kitettség a kukkoló tekintetnek és kukkolás, megfosztatás és megfosztás a múlt vétkeitől/bűneitől való megtisztulástól (katarzistól), gyilkosság és meggyilkoltatás, a hazugság párban jár, kölcsönösen jellemzi a konfliktusban álló mindkét oldalt. A tévésorozat a narratív és stilisztikai manipuláció különböző eszközeivel nyit a távlatot a karakterek és a tévénézők számára. A lakótelep szűkösségének többértelmű repedésein nyílik hozzáférés a parancsolatokhoz, amelyeknek érvényessége nem magától értetődő. Hiába, hogy az epizódok karaktereinek többsége értelmiségi.

Dobák Judit: A Kádár-kori városi köztér jelenléte a 2020-as évek szociális médiájában

Kazincbarcika speciális ipari funkciókkal, az 50-es években létrehozott város, úgynevezett újváros. Kutatási témaként leginkább az ipari tengelyek egyik elemeként jelenik meg, belső működéséről keveset tudunk. A napjainkban is ipari jelleget mutató város épületei, közterei, nyilvános terei az építészet tervszerű uniformizálásának hatásait magán viseli. A szociális médiában - elsősorban a Facebookon - több olyan tematikus csoport aktív, amelyeknek tagjai aktívan osztanak meg Kádár-kori tartalmakat, emlékeznek, nosztalgiáznak, vitatkoznak a Kádár-kori város működésén. Az elektronikus felületen, virtuális térben megosztott információ lehetőséget teremt az egyéni emlékezet, kollektív emlékezet, családi fotók vizsgálatára. Az online térben végzett terepmunkára alapuló kutatás kiegészül a kulturális antropológia egyéb eszközeivel, interjúkkal, terepi jelenléttel. Kutatásommal szeretnék hozzájárulni a vidéki ipari város/újváros mindennapi életének alaposabb feltárásához. Előadásomban szeretném vizsgálni Kazincbarcika térhasználatának, ezen belül kiemelten a köztér használatának az újmédiában való megjelenését, értelmezését.

Faragó László: Mellé tett telefon. A kádári nyilvánosság vidék-városi szerkesztősége

Jávorikéknek nevezték azt a színt, amelyet egy az egyik megyei lap fejlécéhez használtak egészen a rendszerváltásig. Sőt még a megyei pártlapok párttalanítása után is megmaradt egy ideig, mintegy letörölhetetlen nyoma a szocialista nyilvánosság struktúrájának. Az elnevezés a lap láncdohányos főszerkesztőjének nevéhez köthető, és nyomdában "ragasztották" a színhez. Ezzel is jelezve, hogy mindkét helyen, a szerkesztőségben és nyomdászok között is ki mondta ki a végső szót. Jellemző egyébként a kádári nyilvánossághoz, hogy a két helyszín között a szerkesztőségi futár biciklivel vitte és hozta az anyagokat: kijavított és letisztázott cikkeket és elkészült oldalak úgynevezett kefelevonatát. Az előadásban a vidék-városi nyilvánosság műhely mindennapjaiba adok majd bepillantást, személyes emlékképek alapján. A kerékpárt és a szerkesztőségi futárt akár a kádári sajtó időstruktúrájának részeként is tekinthetjük. A korra jellemző távközlési helyzet: a telefontalanság, a készakarva elavult és zsúfolt központok miatt reménytelen volt a fekete, bakelitszagú készülékeket arra használni, amire hivatottak. Vagyis a legtöbbször gyorsabb volt üzenni a biciklis futárra, minthogy az ügyeletes olvasószerkesztő "vonalhoz" jutott volna. A mellé tett telefon, a vonalra, vagy ahogy a legtöbbször neveztük búgóhangra váró újságíró, szintén egyfajta jelképe volt a kádári nyilvánosság műhelynek. Az előadásban bemutatom szocialista szerkesztőség feladatkiosztó, tematizáló működését, az ellenőrzés locusait és folyamatát, az öncenzúra szerepét. Kiderül az is, hogy miért lehetett mégis valódi újságírói műhely a belvárosi tornácos sarokház első emelete, ahol az újságírói mintát - akár írásról, akár fotózásról volt szó - a már említett főszerkesztője adta. Beszélek majd a rovatokról, párttagként dolgozó újságírókról és azokról is, akik "majd az leszel" státuszban próbálták kibekkelni, hogy végig trappolják az aktuális pártiskolát, a kötelező továbbképzés lépcsőfokait. Az előadáshoz felidézett emlékképek és nem valódi fotók kapcsolódnak.

R. Nagy József: Rádiózni szokol? A rádióhallgatás társadalmi gyakorlata város és vidék összevetésében a Kádár-kori Magyarországon

Az előadás arra keresi a választ, hogy mennyiben befolyásolták a Kádár-korszak rádióipari lehetőségei a média nyilvánosságát, adtak szabadságot és lehetőséget a széles körű tájékozódáshoz, vagy tették az nehézkessé, esetleg lehetetlenné. A rádióiparban jelen lévő hiánygazdálkodásnak vajon volt érezhető befolyása a média működésére? Mennyiben volt ez másképp nagy- vagy kisvárosban, faluban, a tanyasi világban, parasztok, illetve munkások, értelmiségiek között? Az előadás vizsgálni kívánja az utókor olyan kijelentéseit is, mely szerint egyes rádióipari termékek - pl. a néprádió, vezetékes rádió - évtizedekre meghatároz(hat)ták az emberek világnézetét.