Életszínvonal, tárgyi kultúra és ünnepek

Szeptember 1., 15.15-17.15, 7. terem

Vitaindító: Valuch Tibor

Elnök: Valuch Tibor

Harlov-Csortán Melinda: Mit mond a Kádár-kocka a Kádár-korszakról?

A köztudatban a szocializmus lakóépületeinek két főtípusa a panel és a kockaház. Míg a személyi kultusz sodrásában vezetőkről is neveztek el városokat, illetve városrészeket (például Sztálinváros), Kádár Jánost egy épülettípus noha nem hivatalos, de annál elterjedtebb neve őrzi mind a mai napig. A vidéki ‟fejlesztés, illetve felzárkóztatásként" is értelmezett, tájidegen, új, földszintes lakóépület a Kádár-kocka, mára tudományos kutatások tárgya, illetve kiinduló pontja lett. Hiszen az épület társadalmi változások következtében is terjedt el (úgy mint az utóparasztosodás jelensége), és településarculati változással járt, sőt a magyarországi vidék egészének alapegységévé lett. Holott önálló ‟építészeti korszakot" nem tulajdoníthatunk neki, hiszen dominanciája csupán a második szövetkezesítés és a hetvenes évek közötti időszakra tehető. A javasolt előadás arra vállalkozik, hogy a Kádár-kockának egykori, és mai értelmezéseit tekinti át abból a szempontból, hogy milyen értelmezési lehetőségeket, és megközelítési módokat nyújt a korszakra megismerésének és megítélésének folyamatában. Ennek megfelelően figyelmet fordít a kor vonatkozó központi rendeleteire, illetve a társadalmi változ(tat)ásokra, az érintkező tudományterületek képviselőinek véleményére és szerepére, valamint az építtetők/építők visszaemlékezéseire. Az előadás a Kádár-kockákkal foglalkozó újabb vizsgálatokat elsősorban abból a szempontból tekinti át, hogy interdiszciplináris módszertani lehetőségeket azonosítson a Kádár-korszak vizsgálatára.

Kuti Klára: A MNM jelenkori vegyes gyűjteményi tárgyai mint a kádárizmus forrásai

Javasolt előadásom a hagyományos értelemben nem nevezhető a korszakról szóló kutatás eredményének, sokkal inkább figyelemkeltő felhívás akar lenni a korszak iránt érdeklődő kutatók számára. A MNM az 1990-es évek óta őrzi az egykori Munkásmozgalmi Múzeum - egyes időszakokban Legújabbkori Történeti Múzeum - gyűjteményeit. Én magam alig két éve kezelek három gyűjteményt: Üveg, kerámia gyűjtemény II., Vegyes háztartásgyűjtemény II., Legújabbkori bútor- és berendezésgyűjtemény. Ezek a gyűjteményi egységek egy hagyományos terminológia szerint a korszak életmódjának tárgyi lenyomatát őrzik. A gyűjtemények felelős muzeológusa - 2016. évi nyugdíjazásáig - Peterdi Vera volt, aki számos publikációban ismertette a gyűjtemény egyes csoportjait. Jelenleg a gyűjteményezési stratégia kidolgozásán dolgozom. Egy ilyen stratégia feladata volna, a gyűjtemény történetének, jelenkori, ill. jövőbeli profiljának elméleti meghatározása. Ehhez - többek között - ilyen gyűjteménytörténeti kérdésekre kell válaszolni: Milyen muzeológiai módszertani érvek mentén került az egykori MMM (LTM) gyűjteménye a MNM-ba? Milyen muzeológiai módszertani elvek és elvtelenségek mellett alakult ki az egyesítés után az MNM utolsó gyűjteményi struktúrája, ill. a legfrissebben kialakított - 2022 májusától érvényes - új gyűjteményi struktúra? Hogyan kezeli a múzeumintézmény a Kádár-korszak tárgyi emlékét? Milyen emlékezet-elméleti motívumok bonthatók ki a tárgyegyüttesből? Van-e esély korszerű, fenntartható gyűjteményi stratégia megfogalmazására, amely tiszteletben tartja a gyűjtemény korábbi muzeológiai, történeti hagyományát? A konferenciára jelentkezésem célja az, hogy a korszak kutatói minél szélesebb körben ismerjék meg a gyűjteményt, a tervezett gyűjteményi koncepciót, és a gyűjteményben rejlő muzeológiai, ideológiatörténeti, életmódtörténeti, emlékezetpolitikai... stb. forrásbázist. Előadásom sokkal inkább közös forráskritikai, módszertani gondolkodásra hívja a konferencia közönségét, és semmiképpen nem ígér kiforrott válaszokat a fenti problémafelvetésekre.

Apor Attila: Fridzsiderszocializmus

1956-ot követően a kádári konszolidáció fontos pillérre volt az életszínvonal növelése. Közvetlenül a forradalom leverése után olyan intézkedéseket hoztak, melyekkel a lakosság "közérzetének" javítását kívánták elérni. A mezőgazdaságban meghagyták az 1955-ben bevezetett enyhítéseket. A kötelező beszolgáltatás eltörlése és a téeszből való kilépés lehetősége jótékonyan hatott a mezőgazdasági termelésre, ami jelentősen hozzájárult az életszínvonal növekedéséhez. A 60-as évek közepén elindított reformok által kialakult magyar sajátosságként a "háztáji" gazdálkodás. A mezőgazdaságban bevezetett intézkedések eredményeit a későbbiekben induló új gazdasági mechanizmus megalkotásánál felhasználták. Az 1968-ban elindult magyar reform nem egyedüliként álló volt a Közép-Kelet Európai szocialista államok között, hiszen 1963-tól az NDK-ban, 1965-től pedig Csehszlovákiában is bevezettek gazdaságélénkítő csomagokat. A tervutasítás helyett sokkal inkább a piaci folyamatokhoz kívánták igazítani a kínálatot. Úgy gondolták, a vállalatok így nem kizárólag a mennyiségre fognak koncentrálni, hanem a minőségre is. Az így keletkezett bevételek újraelosztásával kívánták a lakosság életszínvonalának növekedését elérni, ezáltal biztosítva a politikai nyugalmat az országban. A lakosság megnövekedett bevételei lehetővé tették, hogy ne csak a mindennapi élethez szükséges dolgokat szerezzék be, hanem tartós fogyasztási cikkekre (hűtő, mosógép, televízió, autó) is beruházzanak. A 70-es években megindult lakásépítéseknek köszönhetően sokaknak vált lehetővé, hogy saját otthonhoz jussanak, de ekkor kezdődött meg a hétvégi "telkek" vásárlása is a felkapott nyaralóhelyeken. Az életszínvonal-politika miatt sokakban pozitív emlék él a Kádár-rendszerről annak ellenére, hogy hosszútávon nem csak a gazdaság, hanem a társadalom is belerokkant. Előadásomban a Kádár-rendszer életszínvonal-politikájának kettősségét kívánom bemutatni.

Fazekas Zsuzsanna: A szocialista ünnepek változása 1956 után

Az 1945 után bevezetett új nemzeti-állami ünnepek - az új ideológiai töltetű március 15., április 4. mint a felszabadulás ünnepe, és ezáltal az új Magyarország alapításának napja, május 1. mint állami szintre emelt munkásmozgalmi ünnep, augusztus 20. mint az új alkotmány ünnepe, november 7. mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe - koreográfiája és tartalma némi útkeresés után a korábbi kutatásaim alapján 1955-re már nagyjából letisztult és kikristályosodott. Mostani előadásomban azt vizsgálnám, hogy mennyiben módosult ezen ünnepek ideológiai tartalma, hogyan változott a koreográfiájuk 1956 után, mennyiben jelent korszakváltást az ünnepek szintjén 1956? A szimbolikus politika szintjén mennyire volt érzékelhető a forradalom utáni első években bármilyen változás, vagy az ünnepek továbbra is a korábban kijelölt irányok szerint zajlottak, ezáltal stabilizálni igyekezve a rendszert? Álláspontom szerint az 1957-es és 1958-as ünnepségek vizsgálatán keresztül betekintést kaphatunk a korai Kádár-rendszer szimbolikus politikájának irányaiba is, a vizsgálat pedig segíthet rávilágítani arra, hogy mennyiben jelentett a Kádár-rendszer - szimbolikus szinten - törést a korábbi évekhez képest, és mennyiben folytatta azok újonnan megteremtett hagyományait.