A szabadidő eltöltésének új formái: nyaralók és üdülés

Szeptember 2., 11.15-13.15, 7. terem

A Kádár-korszak egyes intézkedései elősegítették a belföldi turizmus infrastruktúrájának kiépítését, melyek az állami beruházások (üdülőtelepek, éttermek, stb.) mellett a magán szférában is lehetőséget biztosítottak saját üdülők, nyaralók fenntartásához. A szekció olyan kutatásokat mutat be, melyek a Balaton, a Velencei-tó és Szeged környékének nyaraló-építését, használatát és a Kádár-korszak turizmusának, idegenforgalmának lokális szintű működését és és az ebbe bekapcsolódó magánszemélyek stratégiáit vizsgálja.


Vitaindító: Bata Tímea

Elnök: Vámos Gabriella


Törő Balázs: Mi rejtőzik a formákon túl? A Kádár-korszak balatoni nyaralókultúrájának vizsgálata a kapcsolatok tükrében

Előadásomban az 1960-as, 1970-es évek balatoni nyaralókultúrájának egyes szegmenseit elemzem visszaemlékezések, a fellelhető családi iratanyagok, a remek illusztrációul is szolgáló fényképek, valamint a vonatkozó levéltári források - például tanácsülési jegyzőkönyvek - és egyéb dokumentumok - úgymint különféle prospektusok, sajtótermékek - felhasználásával, elsősorban Balatonakalira és térségére koncentrálva. Előadásomban két fő kérdés megválaszolására törekszem: mi jellemzi a különféle együttműködési csatornákat, valamint az egyes konfliktushelyzeteket, mind nyaraló és nyaraló, mind helyi lakos és nyaraló viszonylatában. Mindezek megválaszolásában két fő jelenségcsoport elemzését hívom segítségül, melyek a következők: Munkám során kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy vajon a törvényileg szigorúan meghatározott és típustervek mentén elképzelt nyaralóépületek, bizonyos esetekben egész nyaralótelepek, az ajánlottakhoz képest valójában milyen formákban, illetve módszerrel épültek fel, és váltak a nyaralók második otthonaivá. Érdekel, hogy a tárgyalt időszakban az üdülőnépesség tömeges megjelenésére a helyi lakosság milyen reakciókkal válaszolt (és természetesen viszont), gondolok itt az áru- és munkaerőcsere, vagy épp a szobakiadás jelenségére. E korszak tárgyi kultúrájának ikonikus elemei a nyaralókapuk és kerítések, melyek gyűjtése és elemzése - hiszen javarészt a helyi mesterek "fusizó" tevékenységének termékei - az állandó lakosság és a nyaralótulajdonosok szövevényes kapcsolatrendszerének egy talán szokatlan szempontú, a tárgyak felől közelítő értelmezését adhatja. A jelenség elemzését - azon túl, hogy ezidáig jórészt elkerülte a kutatók látóterét - azért vélem fontosnak, mert az adott kultúrát létrehozó egykori alapítók száma a különféle okok miatt rohamosan fogyatkozik, csökkentve esélyét annak, hogy adatainkat első kézből, közvetlen forrásokból merítsük.

Németh Szandra: Svarcba... Így épült az ország

A szocialista magánnyaralóépítés az 1960-as-1980-as években élte virágkorát hazánkban, gombamód szaporodtak a külterületi rekreációs célú ingatlanok is ebben az időben. A komplex társadalom-, gazdaság-, és mentalitástörténeti folyamat vizsgálata során az interjúk fő tabusított témái a fekete munka, a vállalati alapanyagok, eszközök és munkaerő használata, a fusi, a munkahelyi lopás, a kapcsolatokkal való visszaélés, az illegális szobakiadás voltak; és számtalan további mentális és erkölcsi határátlépés, a korabeli érték-és normaszegés határai bontakoztak ki, melyek hatása még az épített örökségnél is meghatározóbbá vált. Mindezek rendkívül sokat árulnának el a rendszerről és az egyéni döntési és cselekvési lehetőségekről a nyaralóépítések vizsgálata mentén. Előadásomban néhány példán keresztül szeretném bemutatni a "kivételes normális" jelenségét a Kádár-kori víkendházépítés tükrében.

Mód László: Hullámtéri üdülőtelepek Szegeden a Kádár-korszakban

Az előadás sajátos üdülőközösségeket próbál elemezni, amelyek Szegeden több hullámban, az 1950-es évek közepétől alakultak ki. A legismertebb közülük az ún. Sárga, ahol a helyi vállalatok és intézmények mellett magánszemélyek is lehetőséget kaptak arra, hogy nyaralóépületeket emeljenek. Az előadás nemcsak azokat a mintákat és előképeket mutatja be, amelyek alapján a szabadidő eltöltésének ezen sajátos formája kialakult, hanem igyekszik megragadni a hullámtéri nyaralókultúra sajátosságait is. Választ keres többek között arra, hogy ezek az üdülőtelepek miért számítottak annyira népszerűnek az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek végéig tartó időszakban. Családtörténetek segítségével próbálja elemezni a nyaralóépületek funkciójának változását, bővülését.