Lehetőségek és források: intézményi néprajzi kutatások a Kádár-korszakról

Szeptember 2., 9.00-11.00, 7. terem

Az államszocialista berendezkedés nagy mértékben átalakította a vidéki életmódot, mindennapokat. Az átalakulás itt és most vizsgálatára több, módszertanában és szemléletében példa értékű kutatás zajlott az 1950-es évek közepén. Az ezt követő évtizedeket a hirtelen váltást követően az alkalmazkodás, életstratégiák kialakítása és az állami intézkedések, irányelvek integrálása jellemezte. A szekció az elmúlt évek azon intézményi, átfogó kutatásait, annak egy-egy eredményét mutatja be, melyek a Kádár-korszakot vizsgálták, levéltári és sajtó források, néprajzi terepmunka és interjúk segítségével.

Vitaindító: Berényi Marianna

Elnök: Bata Tímea

Batári Zsuzsanna: A létező szocializmus - egy kutatási projekt tapasztalatai

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a Magyar Nemzeti Levéltárral közös kutatási programot valósított meg A Létező szocializmus életvilágai - a vidéki miliők rendszerváltása címen a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak dokumentálásának céljából. A kutatás alapját egy a Magyar Nemzeti Levéltárban található hatalmas fotóanyag biztosította, amelyet az 1980-as években a Hazafias Népfront kezdeményezésére helyi aktivisták, könyvtárosok, fotósok készítettek, rögzítve a vidéki állapotokat a "felszabadulás" évfordulójának apropóján. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XXXII-12 Magyarország 1984-ben, felszabadulásunk 40. évében - fond mintegy 90 dobozban őrzi ennek az anyagnak a fotóit, negatívjait. Előadásomban célom a forráscsoport és a kutatási program bemutatása, hiszen a fotókat alapul véve a Skanzen munkatársai kiterjedt terepmunkát végeztek olyan településeken, ahol fotók készültek. Online és offline is folyt a kutatás, amely változásvizsgálatként természetesen az 1989 előtti időszak feltérképezésére is kitért, tematikus megközelítéssel. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára azért is volt különösen fontos a projekt, mert a tervezés alatt álló 20. századi épületegyütteshez is további adalékokkal szolgált.

Vámos Gabriella: Élet és életmód a budapesti munkásszállókon a 20. század második felében

Előadásom során a munkásszállókhoz kapcsolódó lehetséges kutatásoknak egy kis szelete, az élet és életmód vizsgálata kerül előtérbe, ezen belül is arra helyezem a hangsúlyt, hogy milyen életkörülményeket biztosítottak a lakók számára a Kádár-korszak évtizedeiben. Milyen jellemzői voltak pl. a lakótér, a szoba, a konyha tisztántartásának egy olyan környezetben, ahol több száz ember zsúfolódott össze? A túlterhelt, a valós kapacitás felett működő szállókon milyen lehetőségei voltak a munkásoknak a tisztálkodásra, a fürdésre, az étkezésre, az ételek elkészítésére? Kutatásom során az 1960-70-es években, a munkásszállásokon kiadott szállóújságok anyagát és a Nagy-Budapest néprajzi munkaközösség tagjainak témával kapcsolatos gyűjtését dolgoztam fel.

Sári Zsolt: Kádárkocka. Vidéki életterek a szocializmusban

1960-ban elfogadtak egy 15 éves lakásépítési programot - az 1.002/1960. (I.10.) számú kormányhatározat a 15 éves lakásfejlesztési tervről -, hogy a több évtizedes lakhatási problémákat enyhítsék. A lakások többsége városi lakótelepek panelházaiban épült meg. A kisvárosok és falvak lakói ebben a korszakban is főleg önerőből, saját maguk építkeztek. A hatvanas évektől rohamosan terjedt a falu utcaképét egyre inkább meghatározó új épülettípus: a kockaház. Ez a ház mellőzte a korábbi, hagyományos építészeti formákat, stíluselemeket. A kockaházak elterjedése nemcsak a típustervek megjelenésének, vagy a korabeli építészeti-esztétikai divatnak volt a következménye, de az elérhető alapanyagok is a városi minták falusi követését tették vonzóvá. Nem mondhatjuk azonban, hogy teljesen egyforma lakóházak jelentek meg, de alapjaiban egy nagyon egységes, a korábbi faluképtől merőben eltérő, városi mintákra emlékeztető típus jött létre. A kockaház egyben a paraszti léttől való eltávolodás szimbólumává is vált. A kockaházak alaprajzi kiosztása is tükrözte a falusiak megváltozott életmódját: az önellátás fokozatos feladása hatással volt az élelmiszerek, nyersanyagok felhalmozására, raktározására is. A kockaházak kis alapterületű kamrái, konyhái nem biztosították ezek lehetőségét. A kockaház nemcsak alaprajzi változást eredményezett, de a tetőszerkezetben (sátortető, manzárdtető), az alapanyagban (beton, tégla), és térszerkezetében is újításokkal járt. A rendszerváltoztatás előtti évtized a falvakban az emeletes, gyakran alpesinek nevezett lakóházak elterjedésének időszaka, az ezerkilencszázkilencvenes évek pedig a kertvárosi lakóháztípus és a "mediterrán lakóházak" korszaka. A kockaházak jelentős része külső képében átalakult, a korábbi kapart kőporos díszítés helyett egyszínű meszelt homlokzatok jelentek meg. Manapság pedig sok helyen találkozunk a kockaházak modern, ökologikus szemléletű átalakításával is. Mára a falukép építészeti szempontból eklektikussá vált.