Munka, munkahely, második gazdaság: magyar modell?

Szeptember 2., 14.00-16.00, 3. terem

Milyen munkahelyi kultúrákat hozott létre a létező szocializmus? Miért lehetett a második gazdaságban (maszek, gmk, fusi, háztáji, kaláka) másként dolgozni és fogyasztani? A szekció középpontjában a munkahely áll, azt vizsgálva, hogy a különböző munkahelyeken kialakult társadalmi és mindennapi kapcsolatok hogyan alakították a társadalmi viselkedés mintáit, beleértve a fogyasztást, a politikai részvételt és a moralitást. Mindennek feltárásával arra keresi a választ, hogyan határozták meg a munkaszervezeti formák a társadalmi kapcsolatokat Magyarországon.

Vitaindító: Valuch Tibor

Elnök: Horváth Sándor

Alabán Péter: Társadalmi kapcsolatok és gyári munkavállalás. A nemek és társas kapcsolatok szerepe az Ózdi Kohászati Üzemek árnyékában és a filmvásznon

Az előadás kitér az ózdi gyár történetére az 1970-es évek közepén, amikor elérte dolgozói létszámának csúcspontját, az ingázásra és a napi ingázókra, a város fejlődésére, a jelentős sajtóvisszhangot kiváltó film elemzésére, a vélemények ütköztetésére, a nők nehéz fizikai munkavállalására. Mészáros Márta rendező "Kilenc hónap" című 1976-os, részben Ózdon forgatott filmje külföldön ért el igazi sikert, itthon akkor inkább felháborodást váltott ki egyes jeleneteivel. A Pedagógusok Lapja szerint például a nő döntése aligha állítható be példaként a szocialista társadalom előtt. Hiába a tudatos, célratörő életvitele, az csupán ellenpontja lett az ugyancsak munkásszármazású, munkásként tanult, kispolgári keretek között élő és gondolkodó férfi, valamint a szintén munkáscsaládja által képviselt maradibb gondolkodásnak. A férfi nem egyenrangú társat keres Juliban (bár nagyon szereti), hanem otthonülő, férjét tisztelő és kiszolgáló, eltartott feleséget, akinek ő ugyan "megbocsátja" első gyermekét, de családja elől titkolni szeretné, a család pedig meg sem próbálja érteni Juli gondolkodását, s ez a kapcsolat széteséséhez vezet. A "Kilenc hónap" munkásai több mint 45 év távlatában is élő, valódi figurák. Ahogy a többszörösen díjazott rendező a Forbesnak nyilatkozta 2017-ben: "A nők ugyanúgy elválnak, egyedül maradnak. Sokan nem találnak magukhoz méltó férfit ebben az országban, vagy csak kompromisszumból maradnak együtt valakivel, mert gyereket akarnak." Legfeljebb a filmből megismert szilárd értékrendek tűntek el.

Kisőrsi Zsófia: Az ingázók társadalmi helyzetének és fogyasztásának vizsgálata a munkahelyi szerepük tükrében

Az 1960-as évek elején a termelőszövetkezet szervezés hatására korábban soha nem látott tömegek hagyták el a mezőgazdaságot és a biztosabb megélhetés reményében lakóhelyükhöz közeli városokban vállaltak gyári munkát. Az első generációs munkások lakóhelyüket azonban minimum öt-tíz évig még nem cserélték le, hanem naponta ingáztak szülőfalujuk és a város között. Életük a pártállami vezetés érdeklődésének középpontjába került, nem csak a média, hanem számos diszciplína és politikai szerv foglalkozott velük. Előadásom középpontjában azok a szombathelyi könnyűipari munkahelyek (mint például Szombathelyi Cipőgyár és a Szombathelyi Pamutipari Vállalat) állnak, ahol az ingázó életformát élő interjúalanyaim dolgoztak. Először azt mutatom be, hogy az ingázók által betöltött munkahelyi szerepek hogyan befolyásolták a gyáron belüli társadalmi helyzetüket és a városi származású munkásokkal kialakított kapcsolataikat. Megválaszolom, hogy milyen volt a betanított-, a segéd-, és a szakmunkások között az ingázók aránya. Elemzésre kerül az ingázók pártpolitikai, szakszervezeti szerepe is. A második részben kitérek arra, hogy a második gazdaság bizonyos szegmenseiben (mint például a kalákában történő munkavégzésben, és a háztáji gazdaságban) jelentős szerepet betöltő ingázók miért és hogyan fogyasztottak másként, mint a városi társaik és ehhez hogyan viszonyult a pártállam helyi vezetősége. Itt szó esik majd az ingázók anyagi helyzetéről, bevételeiknek és kiadásainak forrásairól is. Prezentációm az ingázók példáján keresztül mutatja be, hogy egy társadalmi csoport munkahelyen belüli pozíciója milyen hatással van az adott csoport társadalmi, gazdasági és politikai viselkedésére és kapcsolataira.

Nagy Péter: A falvakból bejáró gyári munkások mellékjövedelmei Budapest és Ózd környékén 1940-1970 között

A gyári munkából élők a Horthy-rendszerben is szívesen vállaltak mellékjövedelmet biztosító munkákat. Az Ózd környékén élő munkások döntő része a parasztságból származott és a falvakból járt be dolgozni, és döntő részük továbbra is művelte földjeiket, amiből számos jövedelme adódhatott - gondoljunk például a helyi piacokra vitt árukra. Mindez azonban Budapest környékén is megfigyelhető volt: sokan jártak be a környékbeli településekből dolgozni a fővárosba, amely helységek szintén agrárjellegűek voltak. Mindezek mellett többen iparosként kerültek be az üzemekbe - például ácsok, kőművesek, asztalosok -, akiknek biztosabb, stabilabb lehetőséget jelentett a gyári állandó munkatevékenység, azonban továbbra is vállaltak emellett szakmájukban munkákat mellékjövedelemként. Hogyan változott mindez a bejáró munkások között a Horthy-, Rákosi- és a Kádár-rendszerben, az 1940-1970 közötti időszakban, milyen különbségek és hasonlóságok figyelhetőek meg e két vizsgált területen? Erre keresem a választ több mint száz életútinterjú felhasználásával előadásomban.