A Kádár-korszak utáni első szabad választások

A Kádár-korszak közel három és fél évtizedében a társadalmi törésvonalakat illetve érdekellentéteket kifejező és érvényre juttató politikai versenyre valamint az ezt beteljesítő szabad, tiszta választásokra nem került sor. A választásokon a döntés illúziója a rendszer egyik legitimációs talpazata volt, de ez valódi politikai alternatívaképződésre nem biztosított lehetőséget. Az 1983-ban bevezetett és az 1985-ös választásokon alkalmazott kötelező kettős jelölés papíron lehetővé tette volna ugyan a különböző politikai vélemények megjelenítését, a gyakorlatban valójában még mindig az állampárt forgatókönyve szerint valósult meg a voksolás. A Kádár-korszak lezárultát elsősorban a köztársaság 1989. október 23-ai kikiáltásához kötik. Valójában az 1990. tavaszi első szabad választás az a végső szimbolikus és egyben közjogi aktus, amely pontot tett az állampárti rendszer történetére. A szekció alapvetően az 1990-es országgyűlési választásokkal és annak következményeivel foglalkozik, de az előadásokban felvetett kérdések mélyen gyökereznek a Kádár-korszakban. Széles spektrumban és különböző nézőpontokból vizsgálják a Kádár-korszak befejezéséhez és a demokratikus Magyarország születéséhez köthető időszakot, a politikatudomány különböző eszközeit segítségül hívva. A kerekasztal-tárgyalások során kialakított vegyes választási rendszer politikai következményei két évtizedre határozták meg a magyar pártversenyt és pártrendszert. A szekció első felében azzal a kérdéskörrel foglalkozunk, hogy hogyan alakul(hat)tak volna a politikai erőviszonyok egy esetlegesen másképpen elfogadott választási rendszerben, vagy ha a rendszer viszonylag változatlan marad az 1983-ban létrehozotthoz képest. A szekcióban szólunk továbbá arról, hogy a korszakban milyen módon jelent meg a politikai kampányban és kommunikációban az ország külpolitikai orientációja a Kelet-Nyugat dichotómia tekintetében. Zárásképpen a Kádár-rendszerhez legszorosabban kötődő politikai szervezetnek és pártnak, a Magyar Szocialista Pártnak az első választáson nyújtott kampányát és teljesítményét értékeljük.

Vitaindító: Nagy Levente

Elnök: Löffler Tibor

Petrovszki-Oláh László: Mi lett volna ha? A potenciális választási rendszerek elemzése I.

A Magyar Népköztársaság pártállami időszakában kilenc országgyűlési választásra került sor, amelyből hét a Kádár-korszak éveire esett. A választások jelentős részében egyéni kerületi, többségi választási szisztémán keresztül választották az országgyűlési képviselőket, de a választás valójában formális volt csupán, hiszen csak egyetlen jelöltre adhatták le voksukat az állampolgárok. Az 1983-as választási reform jelentős változást hozott, kötelezővé tette ugyanis a kettős jelölés intézményét és a lajstromos képviselőválasztást is bevezette. A kettős jelölés nem nyitotta ugyan meg az utat 1985-ben az ellenzéki vélemények előtt, de már megteremtette annak a lehetőségét, hogy a monolit rendszer meginogjon. Az első szabad választásokon bevezetésre kerülő választási rendszer kialakítása a három tárgyalófél részvételével zajló Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások egyik kiemelkedő vitapontja lett. A különböző méretű és orientációjú pártok és szervezetek politikai érdekei élesen ütköztek egymással, mivel a választási rendszer évtizedekre meghatározhatja az ország politikai versenyét. Kompromisszumos megoldásként született meg a vegyes modell, az eredeti tervek szerint 152 egyéni, 152 megyei listás és 70 kompenzációs mandátummal. A végső számokat végül az 1985-ben megválasztott és még hivatalban lévő Országgyűlés változtatta 176 egyéni, 152 megyei listás és 58 országos kompenzációs listás mandátumra. Előadásomban szimulációs gyakorlatot végzek, a történelmietlen "mi lett volna ha" gondolatkísérletet végig követve. Milyen eredmény született volna, ha a kerekasztal-tárgyalásokon végül az 1985-ben használt választási rendszer, illetve mandátumarányok kerültek volna átültetésre és törvényi erőre? Milyen erőviszonyok lettek volna az Országgyűlésben, ha a tárgyalássorozaton eredetileg megállapított mandátumszámok kerülnek bevezetésre? Az előadás gondolatmenetét, második részét Kéfer Ádám prezentálja.

Kéfer Ádám: Mi lett volna ha? A potenciális választási rendszerek elemzése II.

A demokráciák egyik sarokkövének a választásokat tekinthetjük. A politikatudományi szakirodalomban egyetértés van abban, hogy nem csak a választókon és a politikai aktorokon, hanem magán a választási szisztémán is nagyban múlik, hogy melyik szereplők, milyen módon lesznek képesek a kormányalakításra. Az újonnan létrejövő demokráciák esetében, különösen igaz az a tézis, hogy a választási rendszernek kiemelt szerepe van, ugyanis ezekben a demokráciákban a legfontosabb, hogy ne fordulhasson elő újra belátható időn belül, hogy egy bizonyos politikai csoport magához ragadja a hatalmat. Hazánkban a pártállami időkben a választásokra inkább csak formai eseményként lehetett tekinteni, így a rendszerváltás idején nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a hatalom ne összpontosulhasson újra egy kézben, mint ahogyan volt az a Kádár-korszakban. Ennek eredményeként több, vitát kiváltó javaslat is született a választási rendszerre vonatkozóan, ahol minden párt a saját érdekeit tartotta szem előtt. Az újonnan létrejött ellenzék számára a legfontosabb cél az volt, hogy minél nagyobb arányban képviselhesse magát a parlamentben, valamint, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt korábbi túlhatalma ne jelenthessen problémát a jövőben. Ezzel szemben az állampárt célja a hatalom átmentése volt. Előadásom teljes mértékben teoretikus alapokon nyugszik, arra teszek kísérletet, hogy bemutassam a hazánkban a rendszerváltást megelőzően felmerült javaslatokat a választási rendszerre, ezek megvalósulása hogyan befolyásolta volna a választási eredményeket. Láthatóvá válik, hogy a különböző érdekekkel rendelkező pártok milyen javaslatokkal éltek a választásokra vonatkozóan, és ha ezek a javaslatok törvényi szintre emelkedtek volna, akkor hogyan nézett volna ki az 1990-es parlament. Tehát előadásomból - szándékaim szerint - kiderül, hogy az 1990-es választás eredményei arányosabb, illetve többségi választási szisztémában milyen eredménnyel szolgáltak volna a parlament összetételét tekintve. Az előadás első részét Petrovszki-Oláh László prezentálja.