Diskurzusok, témák és médiumok a kádárizmus második nyilvánosságában 1.

Szeptember 2., 14.00-16.00, 6. terem

A második nyilvánosság, a szamizdat irodalom, a cenzúrázatlan információcsere és az alternatív művészeti fórumok jellegzetes jelenségeknek számítottak a szovjet blokk országaiban, ahol az államhatalom drasztikus mértékben korlátozta a közbeszéd, az információáramlás és a művészi önkifejezés szabadságát. Mivel a második nyilvánosság jellege, kiterjedése, témái és diskurzusai sokat elmondanak az adott szocialista ország belső viszonyairól, társadalmáról és politikájáról is, elengedhetetlennek látszik, hogy a Kádár-korszakot ebből a szempontból is megvizsgáljuk. A szekció két blokkja a kádárizmus második nyilvánosságát a politikai szamizdat és az alternatív művészeti fórumok témái, diskurzusai és médiumai tükrében veszi szemügyre. Az első blokk előadásai mindenekelőtt arra a kérdésre keresik a választ, hogy hogyan szituálódott a kádárizmus második nyilvánossága egyrészt a magyarországi első nyilvánossághoz, másrészt a környező országok hasonló jelenségeihez képest. A második blokk előadásai mindenekelőtt az amatőr színjátszás és underground zene kontextusában tesznek kísérletet arra, hogy az alternatív művészeti mezők működésmódját feltárják és egyben újragondolják a kádárizmusról való beszédmódot.

Vitaindító: Mink András

Elnök: Ring Orsolya

Danyi Gábor: A szamizdat jelensége Magyarországon és a szovjet blokk országaiban

A szamizdat - vagyis a hidegháború időszakában keringő cenzúrázatlan irodalom - rendkívül sokrétű mintázatot hozott létre a szovjet blokk országaiban. A jelenség kapcsán érzékelhető számottevő különbségek - beleértve az eltérő sokszorosítási/nyomtatási technikákat, a cenzúrázatlan anyagok jellegét és korpuszát, a közreműködők számát és identitását, a velük szemben alkalmazott represszió mértékét - már önmagukban is megkérdőjelezik, hogy a szovjet blokk politikailag, ideológiailag és történetileg egységes lett volna. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy egyrészt a magyarországi szamizdat irodalmat kiterjedt levéltári kutatás tükrében tekintse át 1956-1989 között, másrészt rámutasson mindazokra a sajátosságokra, amelyek a kádárizmust megkülönböztették a szovjet blokk más országaitól.

Mitrovits Miklós: "Közép-Európa" a közép-európai szamizdatban

Milan Kundera 1983-ban megírt híres esszéje a Közép-Európa-gondolat reneszánszát eredményezte a régióban, amely politikai kifutása a rendszerváltás után létrehozott Visegrádi Együttműködésben öltött végleges testet. A visegrádi projekt a régió középkori királyságainak (cseh, lengyel, magyar) utódállamaira épült és az 1335-ös visegrádi királytalálkozóra utalt vissza. A nyolcvanas években azonban a csehszlovák, lengyel és magyar szamizdatban számos cikk és tanulmány foglalkozott a régió történelmével, az itt élő népek sorsközösségével és lehetséges együttműködésével. Az előadás elsősorban két lengyel (ABC, Nowa Koalicja) és egy-egy csehszlovák (Stredni Evropa) és magyar (Hírmondó) szamizdatlapjainak cikkeit elemzi abból a szempontból, hogy valójában hogyan gondolkoztak a régió ellenzéki csoportjai a régióról. Mennyire látták egységesnek, a jövő szempontjából fontos alapnak Közép-Európát, vagy mennyire történelmi sérelmekkel, kibeszéletlen tabukkal terhelt nemzetek összességének? Ugyanazt értették-e "Közép-Európa" fogalmán, vagy már ebben is voltak különbségek? Következett-e a szamizdatban lefolyt diskurzusokból a V4-ek együttműködése?

Kiss Ágnes: Romániai magyar szamizdat a nyolcvanas években. Feltételek, megvalósítások, fogadtatás

Az előadás az Ellenpontok és a Kiáltó szó szamizdat folyóiratok sorsának tanulmányozása révén nyújt betekintést a nyolcvanas évek Romániájának kulturális-politikai közegébe. A vizsgálat egyaránt kiterjed a megszorító intézményi feltételekre, a kiadás erőforrásaira és megvalósításaira, valamint a kiadványok fogadtatására. A szamizdat kiadványokkal szembeni attitűdök feltérképezésében hangsúlyos figyelmet kap a romániai magyar értelmiség. Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kisebbségi jogokért kiálló ellenzéki kezdeményezések, ha hallgatólagosan is, de osztatlan támogatásnak örvendtek kisebbségi berkekben, valójában közömbösséggel, sőt egyértelmű elutasítással is szembesültek közismert személyiségek részéről. Forrásként a recepció leírásához a Securitate megfigyeléseit és feljegyzéseit, valamint korabeli naplóbejegyzéseket és levelezést használom.

Ring Orsolya: Az első és a második nyilvánosság - ellenzéki témák keretezése a Kádár-korszak hivatalos és szamizdat sajtójában (1981-1989)

A szamizdattal foglalkozó szakirodalom általános megállapítása, hogy az "második nyilvánosságot" létrehozva új politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseket tűzött napirendre, olyan híreket terjesztett, amivel a hivatalos sajtó nem foglalkozott (Sükösd 2013, 10.). Előadásomban a Beszélő elemzésén keresztül azt vizsgálom, milyen új témákat mutatott be a "második nyilvánosság", hogyan bővítette a korszak sajtójában megjelenő közpolitikai teret? Ehhez a beazonosított témák diskurzuselemzésén keresztül a beazonosított témák tartalmi különbségeire fókuszálok. A kutatás során a Beszélőben és a Népszabadáságban megjelent cikkeket elemzem, vetem össze egymással. A szamizdat Beszélő 1981 és 1989 között 28 alkalommal jelent meg. A szövegek forrása a Beszélő hivatalos archívuma (https://beszelo.c3.hu), amelynek segítségével 647 cikket tudtunk elkülöníteni. A Népszabadság korpusz kialakításához mintavételes eljárással válogatom ki az elemzendő lapszámokat. A Beszélő cikkeiben az 1981 és 1989 közötti időszakban szinte végig az emberi jogi tematika dominált. Az emberi jogokkal foglalkozó írások éves szinten a cikkek 25-50%-át tették ki. Más, általánosan "ellenzéki" témáknak (Szulecki 2011) tekintett közpolitikai témák, így a környezetvédelem és a békemozgalom a számok szintjén összességében ugyan kisebb jelentőségűnek tűnnek, egyes időszakokban azonban kifejezetten hangsúlyosan jelentkeztek. Első közelítésben mindenképpen jogos az az állítás, hogy a szamizdat új témákat hozott a nyilvánosság elé. Bár azt gondolnánk, hogy a Kádár-korszak hivatalos nyilvánosságában voltak érzékeny témák (pl. emberi jogok, egyházak, civil mozgalmak), melyek tabunak számítottak az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a Népszabadság, ha nem is olyan mértékben, mint a Beszélő, de napirenden tartotta ezeket a kérdéseket is. Az eltérés sokkal inkább a témák hangsúlyainak eltolódásában (az adott témán belül a politikailag érzékeny események szerepeltetésében vagy elhallgatásában), illetve azok keretezésében rejlik.