Magyarságpolitika a Kádár-korszakban

Szeptember 2., 11.15-13.15, 2. terem

A szomszédos országokban élő magyarokhoz való viszony alakulása vizsgáljuk az MSZMP politikájában. A magyar-magyar kapcsolatok és a támogatási gyakorlatok működésével valamint a pártapparátus különböző csoportjainak-, a népi írók- és a (megmért)közvéleménynek a határon túli magyarokhoz viszonyulásával foglalkozunk. Túllépve az "érdektelen" és az "antinacionalista nemzetépítő" minősítéseken, a nemzeti érdek- és a nemzetfelfogás változását a társadalmi decentralizáció folyamatában vizsgáljuk.

Vitaindító: Stefano Bottoni

Elnök: Novák Zoltán Csaba

Bárdi Nándor: A magyar-magyar kapcsolatok és a határon túli magyarok támogatásának keretei a Kádár-korszakban

A magyar-magyar kapcsolatok és a határon túli magyarok támogatásának keretei a Kádár-korszakban // A magyar-magyar kapcsolatok és a határon túli magyarok támogatásának keretei a Kádár-korszakban // Előadásomban a korszak kvázi magyarságpolitikáját korszakolom és meghatározom a témában domináns nyomásgyakorló csoportokat. Ezt követően a határon túli magyarokkal való magyarországi kapcsolattartás különböző (hivatalos és személyes) szintjein bekövetkező változásait mutatom be. Az ezzel és a kulturális, oktatási támogatásokkal kapcsolatos intézkedéseket pedig az MSZMP Külügyi és az Agitációs és Propaganda Osztály iratait feldolgozva mutatom be.

Fodor János: A bukaresti magyar elit a magyarországi kémelhárítás látókörében 1971-1983

Előadásomban egy különös értékű forrás birtokában a romániai magyar értelmiségi és politikai elit viszonyát szeretném ábrázolni a budapesti kémálhárítás perspektívájából. A kémelhárítás III/II ügynöke, mely minden bizonnyal a bukaresti követséggel is együttműködött, több mint tíz éven át készített részletes jelentéseket, feljegyzéseket a romániai magyarság helyzetéről, a román nemzetpolitikáról és fontosabb belpolitikai mozgásokról. Ezek forrása elsősorban a romániai magyar elit még pozícióban levő tagjaitól származtak, mint Bodor Pál, Domokos Géza, vagy Bitay Ödön, illetve ezen információkat minden bizonnyal továbbították a magyarországi külügy megfelelő osztályaihoz is.

Filep Tamás Gusztáv: Híd a kettős kötődéstől Ion Lăncrănjanig

Azon társadalmi események közül, amelyek az 1956 leverettetését követően kiépült rendszerben a magyar értelmiségben tudatosították a határon túli magyarság létét és gondjait, s amelyeken halványan megfogalmazódott a magyar nemzet határok fölötti egysége, kitüntetett szerepe volt a Magyar Írók Szövetsége 1968-as közgyűlésének. Ezt a problémát többnyire a "népi írók" újra megszerveződni látszó, meglehetősen elasztikus csoportjának tagjai tudatosították a sajtóban, tömegkommunikációban, ahol egyre több információ jelent meg különösen az erdélyi magyarságról. Az előadás annak a másfél évtizedes folyamatnak a főbb fordulópontjait követi nyomon, amelynek végén Romániában kiadták Ion Lăncrănjan Cuvânt despre Transilvania című könyvét; ezt már a magyar párt- és állami vezetés is olyan felülről irányított magyarellenes kampány nyitó akkordjaként minősítette, amelyre hivatalosan is válaszolni kell. Az utóbbi időben elkészült feldolgozásokban az a tétel is megjelenik, hogy az erdélyi magyarság sorskérdéseivel való foglalkozás a magyarországi párt- és államhatalom egyetértésével, engedélyével, sőt szorgalmazására történhetett, hogy az utalt írói kör a kultúrpolitikával és a pártközponttal folytatott rendszeres tárgyalásokon kapott engedélyt a kérdésnek az első nyilvánosságban való képviseletére. Az előadás fő kérdése: átvette-e a pártvezetés a népi írók elveit vagy nem, azok pedig kollaboráltak, alkalmazkodtak-e, vagy fordítva, morálisan ők kényszerítették rá akaratukat a kultúrpolitikára, illetve harmadik verzióként az éberség hiányát kihasználva tartották napirenden a kulturális sajtóban ezeket a kérdéseket.

Ablonczy Bálint: "Ők is magyarok" - a Tömegkommunikációs Kutatóintézet felmérései a határon túli közösségekről a Kádár-rendszer idején

"Ők is magyarok" - a Tömegkommunikációs Kutatóintézet felmérései a határont úli közösségekről a Kádár-rendszer idején //Szabad sajtó hiányában és az ellenőrzött nyilvánosság okán sokszor nehéz felmérni miről mit gondolt a "közvélemény" a hetvenes-nyolcvanas években. Ezért pótolhatatlan forrásokat jelentenek a Tömegkommunikációs Kutatóintézet pártvezetés számára készített bizalmas, reprezentatív felmérései. Előadásunkban az 1970-es évektől a határontúli, s különösen az erdélyi magyarsággal kapcsolatos kutatásokat ismertetjük, amelyek jelentősen árnyalják a Kádár-rendszerrel kapcsolatos képünket. Például már 1970-ben azt mondta a válaszadók közel 60 százaléka, hogy a társadalmat érdekli a határontúli magyarok kérdése, s közel fele szerint a szomszéd országokban - különösen Romániában és Csehszlovákiában - hátrányos megkülönböztetés éri a magyarokat. A felmérések tanulsága szerint a párttagok között magasabb volt a határontúliak miatt aggódók aránya, ami részben magyarázhatja a nyolcvanas évek közepétől az MSZMP-elit egy részének témával kapcsolatos aktivizálódását.