Külpolitikai nyitás Magyarországon az 1980-as évek második felében

Szeptember 2., 11.15-13.15, 4. terem

Az 1980-as évek második felében a magyar külpolitika egy sor relációban áttörést ért el. Egyes résztvevők szerint a Horn Gyula államtitkársága, majd minisztersége idején lezajlott nyitás "külpolitikai rendszerváltással" ért fel. Magyarország diplomáciai viszonyt létesített három olyan országgal is, amelyekkel a kapcsolatfelvétel (vagy a viszony rendezése) akkoriban tabunak minősült a Varsói Szerződés országaiban. Csoma Mózes azt a folyamatot mutatja be, amelynek eredményeként 1989. február 1-jén a Magyar Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot létesített a Koreai Köztársasággal. Tarrósy István a Dél-afrikai Köztársasággal történt kapcsolatfelvétel körülményeit ismerteti, Novák Attila előadása pedig a magyar-izraeli viszony rendezésének részleteit tárgyalja. A negyedik előadó, Isaac Bershady azt vizsgálja, hogy milyen közvetlen és közvetett hatása volt a magyar társadalomra a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között 1988 decemberében létrejött vízummentességi megállapodásnak. A döntés 1989-90 után is még évekig - sőt bizonyos tekintetben máig - meghatározta a kétoldalú viszonyt: létrejött a magyar hétköznapokat máig meghatározó kínai kolónia. Bershady előadása a Magyarországra érkezett kínaiak rendszerváltáson átívelő történetét vizsgálja.

Vitaindító: Mátyus Sándor

Elnök: Vámos Péter

Csoma Mózes: Külpolitikai nyitás a rendszerváltozás előestéjén: Magyarország és Dél-Korea

Az 1980-as évek közepére a Koreai Köztársaság fejlett ipari országgá vált, így alapvető gazdasági érdekek fűződtek ahhoz, hogy Magyarország valamilyen formában kapcsolatot létesítsen Dél-Koreával. A kapcsolatfelvétel ugyanis Magyarország számára azonnali előnyökkel kecsegtetett: lehetővé tette a piaci jelenlétet, az export növekedését, a közvetítőcégek kikapcsolását, valamint működőtőke behozatalát. Ennek megfelelően 1987-ben Kótai Géza, az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője jóváhagyta azt a javaslatot, hogy a Magyar Gazdasági Kamara kezdjen tárgyalásokat a Koreai Kereskedelmi és Ipari Kamarával képviseleti irodák felállításáról. A pozitív döntéseknek megfelelően 1987 decemberében a budapesti Átrium Hotelben megkezdte tevékenységét a KOTRA képviselete, majd pedig 1988 márciusában megnyílt a Magyar Gazdasági Kamara szöuli kirendeltsége. 1988 májusában lezajlott az MSZMP országos értekezlete, amelyen Kádár Jánost a párt élén Grósz Károly váltotta fel, aki miniszterelnök-pártfőtitkárként pragmatikusabban viszonyult a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdéséhez. Az ideológiamentes kapcsolatépítéshez Ro The U államfő "Északi politika" (Pukbangcsongcshek) nevű új programja biztosított kedvező hátteret, amelyet a szöuli kormányzat 1988. július 7-én hirdetett meg. Ezzel párhuzamosan titkos tárgyalások céljából Budapestre érkezett Pak Cshol On elnöki tanácsadó, aki tájékoztatta a magyar vezetést az ország új külpolitikai törekvéseiről. A két lépcsőben történő kapcsolatfelvételről szóló döntést végül 1988. augusztus 26-án írták alá, amelynek értelmében a felek vállalták, hogy állandó képviseletet nyitnak egymás fővárosában, valamint további tárgyalásokat folytatnak a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Az előadó több mint 20 éve kutatja a magyar-koreai kapcsolatok történetét. Forrásai között magyar és dél-koreai diplomaták visszaemlékezései, levéltári dokumentumok, valamint korabeli észak-koreai közlemények is szerepelnek.

Tarrósy István: A rendszerváltás előtti magyar külpolitikai mozgástér bővítése, külpolitikai rendszerváltás afrikai terepen: kapcsolatok a Dél-afrikai Köztársasággal

Az előadásban az 1980-as években zajló változások közepette vizsgáljuk, ahogyan Horn Gyula akkori külügyminiszter fogalmazott, a "sikerágazatnak" tekinthető külpolitikát, amely "önállóan, saját elhatározásból teremt[ett] kapcsolatokat" (Horn, 1989: 4) mind nyugat-európai, mind fejlődő világbeli szereplőkkel. Azt a külpolitikát, amely Ormos Mária szerint is a kádári pragmatikusság kontextusában vállalta fel a "nemzeti érdekek, vagy talán: a nemzetinek vélt érdekek képviseletét" (Ormos, 2000: 878-79), és ennek érdekében egyre tágabban, a formálódó, átalakuló új nemzetközi viszonyok mentén alakította Magyarország külkapcsolatait. Azon túlmenően, hogy az egyre világosabban kölcsönösen egymásra utalt világban számos fejlődő térségben (így pl. Ázsiában és Latin-Amerikában is) a magyar politikai és gazdasági átalakuláshoz is "sikerrel alkalmazható modellt" (Apor, 2021: 589) véltek felfedezni a párt vezetői, egyre határozottabban került megfogalmazásra azon álláspont, hogy ugrásra készen kell állnia az országnak új kapcsolatok kialakítását illetően. E szellemben, valójában az 1989. májusától Horn Gyula által irányított külügyi tárca (melynél már 1985-től külügyi államtitkárként határozottan a progresszív vonalat képviselte) afrikai terepen is a magyar külpolitikai mozgástér bővítésén dolgozott. Ennek egyik (sok, elsősorban nyugati kritikát kapott) megnyilvánulása Roelof Pik Botha a Dél-afrikai Köztársaság külügyminiszterének 1990. január 3-i budapesti látogatása volt. Az előadásban a formálódó magyar-dél-afrikai kapcsolatokra és azokon keresztül a külpolitikai rendszerváltásokra (mindkét oldalon) koncentrálunk korabeli sajtómegjelenések és levéltári anyagok (Magyar Nemzeti Levéltár és KKM Bánffy Miklós Szakkönyvtár archív anyagai) feldolgozásával és elemzésével.

Novák Attila: A magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok felvétele az 1980-as években

A magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok 1967-es - a magyar fél által kezdeményezett - megszakítása után több mint két évtizeden át nem volt hivatalos kapcsolat Izrael (mely egyénként nagy létszámú magyar eredetű lakossággal is rendelkezik) és a magyar állam között. Az 1980-as évek elejétől kezdve egyre több jele volt annak, hogy legalábbis izraeli részről szeretnék újra felvenni a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Az első közvetítők a Budapesten is megjelenő nagy nemzetközi zsidó szervezetek képviselői voltak. Arthur Schneier főrabbi, a Zsidó Világkongresszus amerikai tagozatának elnöke már 1982 nyarán közvetítette Joszef Burg izraeli vallásügyi- és belügyi miniszter azon óhaját, hogy Budapestre szeretne látogatni. A két ország közötti viszony rendezésének jele volt az is, hogy 1984-ben a Tel Aviv-i Diaszpora Múzeumban (Bet Hatefutsoth) magyar zsidósággal kapcsolatos kiállítás nyílt, és a megnyitón magyar zsidó delegáció is részt vett. Számos magánkezdeményezés is volt. A Magyar Zsidók Világszövetsége (különösen annak bécsi tagozata) aktív szerepet játszott a kapcsolatok megerősítésében, a Tel Aviv-i kiállítás megszervezésében is komoly részük volt. A kulturális tapogatódzás után a magyar diplomácia is magáévá tette a normalizáció igényét. A gorbacsovi szovjet nyitás követ¬kezményeként a kelet-európai államok közeledni kezdtek Izraelhez. Magyarország és Izrael között Svédországon keresztül folytak a tárgyalások, és kisebb megállapodások (1987. szeptember 14-én érdekképviseleti irodákat nyitottak) után Budapesten Horn Gyula és Mose Arensz külügyminiszterek Budapesten 1989. szeptember 18-án aláírták a teljes körű kapcsolatfelvételről szóló megegyezést: ismét megnyíltak a nagykövetségek Budapesten és Tel Avivban, ezzel újra teljessé váltak a diplomáciai kapcsolatok.

Isaac Bershady: Kínai kereskedők Magyarországon 1985-1995

A kínai kulturális forradalom vége és reform és nyitás politikájának 1978-as meghirdetése után a magyar-kínai diplomáciai és gazdasági kapcsolatok gyorsan bővültek. A két ország 1985-ben öt évre szóló kereskedelmi egyezményt kötött egymással. 1987 novemberében, miután az egyezményt a Külkereskedelmi Minisztérium áruforgalom egyensúlytalanságával kapcsolatos aggályai miatt módosították, 350 kínai vendégmunkás érkezett a győri Rába Vagon- és Gépgyárba. 1989 januárjában életbe lépett a két ország között a vízummentességről szóló megállapodás. Az egész Európában egyedülálló megállapodástól a magyar Külügyminisztérium azt remélte, hogy elősegíti a kereskedelem és a turizmus fellendülését. A következményekkel azonban senki sem számolt: 1989 és 1992 között hatalmas kínai bevándorlási hullám indult meg Magyarország felé: körülbelül 40 000 kínai állampolgár érkezett Magyarországra diákként, munkásként, vállalkozóként és politikai menekültként. Az előadás fő kérdése: milyen hatást gyakorolt a kínai migráció és a kétoldalú kereskedelem a piac politikai és társadalmi szerepére a rendszerváltás előtt és után Magyarországon? A Külkereskedelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium kínai partnerekkel folytatott tárgyalásainak ügyiratai, a Rábánál dolgozó kínai vendégmunkások mindennapi életére vonatkozó feljegyzések és a Budapesten letelepedett kínai közösségre vonatkozó rendőrségi iratok alapján az előadás azt vizsgálja, hogy a gazdasági és társadalmi változás és a kínaiak magyarországi jelenléte hogyan érintette a magyar lakosságot. Azt járja körül, hogy a 20. század végén a globális piaci gyakorlat eredője Magyarországon nemcsak a Nyugattal való gazdasági kapcsolatok új minősége, hanem egy névlegesen szocialista kelet-ázsiai országgal kialakuló kereskedelmi gyakorlat is volt. Végül az előadás azt vizsgálja, hogy a kínai bevándorlók és kultúrájuk politikai ábrázolása hogyan befolyásolta a magyarok liberalizációról alkotott elképzeléseit.