A Kádár-kori megyék világa és forrásaik

Szekciónk négy előadásában a Kádár-kori megyék világát négy megye különböző szempontú megközelítése által mutatjuk be. Az előadások átívelnek a korszak egészén, hiszen az 1956-os megtorlás pereitől indulva mind az 1984/85-ös országfotózás, mind a Pest megyei első titkárok tevékenységének bemutatása révén egészen a rendszerváltás időszakához fogunk eljutni. A szekció szervezésekor az egyik szempontunk az volt, hogy egy-egy témát az ország különböző területeiről választott megye középpontba állításával mutassunk be. Az előadásokkal nem csupán az a célunk, hogy a korszak hosszabb-rövidebb időszakának helyi specifikumait ismertessük, hanem az is, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a forrásokra, amelyekből a megyék, vagy akár az alsóbb szintű közigazgatási egységek története megismerhető. Bár értelemszerűen a fókuszban a megyei levéltárak iratanyagai állnak, főként a pártiratok, a bírósági és ügyészségi iratok, de a Komárom megyei politikai elítéltek és internáltak megfigyelését bemutató előadásunk kifejezetten az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött anyagokra épül. Az írott források mellett a levéltárakban kevésbé jellemző képi forrásokat használta fel előadásához Káli Csaba, aki az 1984/85-ös országfotózás során született képek forrásértékét elemzi és azok társadalomtörténeti jelentőségét veszi számba. A korszak megkerülhetetlen forrására, az állampárti sajtó lapjaira, különös tekintettel a megyei lapok forrásként való használatára hívja továbbá fel a figyelmet a Pest megyei első titkárok tevékenységét felvázoló előadás. Az előadások tehát nem csupán térben és időben, hanem a források sokszínűségében is igyekeznek átfogni a Kádár-korszakot, hogy a lokális források és lokális történetek megismertetésével gazdagíthassák tudásunkat.

Vitaindító: Czetz Balázs

Elnök: Czetz Balázs

Sáfár Gyula: Az 1956-os perek Békés megyében

Előadásomban az 1956 utáni megtorlás Békés megyei politikai pereit vizsgálom. A megtorlás 1956 végén indult meg, az eljárások 1957 elején kezdődtek. Az első "ellenforradalmi" ügyet 1957 januárjában lajstromozták a megyei bíróságon. Ugyanitt januárban még csak három politikai büntettet tárgyaltak, februárban 6 személy ügyét, márciusban pedig már 53 személy ellen folyt eljárás politikai bűncselekmény miatt. A perek számának emelkedéséből is látszik, hogy 1957. március második felében indította meg a kádári hatalom a "megtorlás szervezett, üzemszerű gépezetét". Ekkora a hatalom újjászervezte a fegyveres erőket, "befejeződött az igazságszolgáltatás intézményeinek átszervezése, apparátusának megtisztítása", folytatódott a megtorlás rendszerének kiépítése. A Békés Megyei Bíróság levéltárban őrzött iratai között megtalálhatók az 1956-ot követő megtorlás politikai perei. Ezek az iratok a megtorlás legfontosabb forrásai. A perek számának alakulását, típusait, a kiszabott büntetés mértékét, az elítéltek társadalmi helyzetét elemzem a levéltári iratok, valamint a korabeli statisztikák alapján. Igyekszem választ adni arra a kérdésre, hogy mekkora volt a megtorlásban érintettek köre, illetve hány személyt ítéltek el Békés megyében '56-os eseményekkel kapcsolatban. Fontos kérdésnek gondolom a büntetések kiszabásának mértékét. A hasonló cselekményeket mennyire eltérően ítélte meg a bíróság a súlyosbító, illetve enyhítő körülmények figyelembe vételekor mekkora súlyt fektetettek a vádlottak osztályhelyzetére? Ugyancsak fontos kérdés, hogy a perek során keletkezett iratok mennyire mutatják be a valóságot, illetve koncepciós pereknek számítanak-e? Az előadásban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Marschal Adrienn: Komárom megyéből jelentjük... Komárom megyei politikai elítéltek és internáltak megfigyelése a Kádár-korszakban

Előadásomban a Komárom-Esztergom megyei politikai elítéltek és internáltak megfigyelésével kapcsolatos kutatások első eredményeit mutatom be. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő iratok alapján az érintettek négy csoportját különítem el. Elsőként azokat tárgyalom, akiket a második világháború alatti tevékenységük miatt annak vádjával figyeltek meg, hogy nyilasok, illetve fasiszták. Majd az ezt követő, 1956-ig tartó időszakban indított, halálos ítéleteket is eredményező konstrukciós perek áldozataival foglalkozom. Ezen években három politikai foglyokat is őrző tábor működött a megyében. A szabadulásuk után itt letelepedetteket tekintem át harmadikként. Utoljára az 1956-os forradalom kapcsán letartóztatottak következnek, akik részt vettek a nemzetőrségek, forradalmi bizottságok és munkástanácsok tevékenységében. Az egyes csoportok elemző és összehasonlító vizsgálata során a levéltár objektum és munkadossziéi alapján, a következő kérdésekre keresem a válaszokat. Melyek voltak azok a nagyobb ipari üzemek és vállalatok melyekről külön dossziét nyitottak? Volt-e ebben változás 1953-ban vagy 1956 után? Meddig figyelték meg a fasisztáknak vagy háborús bűnösöknek nyilvánítottakat, a konstrukciós perekben, illetve az 1956 után elítélteket? Voltak-e különbségek az egyes csoportok megfigyelésében, és ha igen, milyenek? Hány főt szerveztek be közülük? Kik voltak a legfontosabb célszemélyek, akikre több ügynököt is ráállítottak? Milyen módszereket alkalmaztak a megfigyelések során? Hány főből állt a hálózat? Hány olyan személy volt, akit bár szerettek volna, de nem sikerült ellenőrzés alá vonni? Mennyire voltak értékesek a leadott jelentések és történt-e ezek következtében intézkedés?

Tóth Judit: Első titkárok Pest megyében

A közvélekedés szerint a Pest megyei első titkári tisztség mindig is fontos poszt volt... De kik is töltötték be az ország területileg egyik legnagyobb, illetve a fővárost körülölelő sajátos fekvése miatt is speciális helyzetben lévő egykori vezérmegye első titkári tisztét? Horváth András, Cservenka Ferencné, Krasznai Lajos, Hámori Csaba - a névsor már önmagában is sokat mondó és beszédes. A tervezett előadásban szeretném röviden végig tekinteni a négy első titkár karrierútját: melyek voltak a Pest megyei tisztséget megelőző, illetve követő főbb állomások nevezettek pályáján? Az egyes váltások sorában mennyiben figyelhető meg az úgynevezett káderforgó funkcionáriusokat egyik országrészből másikba rakosgató szerepe? És főként Horváth András pályáját tekintve különös súllyal eshet latba annak vizsgálata is, hogy a Kádár-rendszer mennyiben támaszkodott az 1956 előtt is már szolgáló káderekre? Az előadásban a fenti kérdések mellett főként az egyes első titkárok Pest megyében betöltött tisztségük alatti tevékenységét kívánom fókuszba állítani, hiszen ennek feltárásával vizsgálható az leginkább, hogy az egyes káderek miként hajtották végre a párt politikáját, a központi szervek döntéseit? Így válik elhelyezhetővé Pest megye többi megyéhez viszonyított helye is, vagyis így lesz megítélhető az, hogy egy Pol Pot megyének kikiáltott Csongrádhoz képest a Pest megyei első titkárok mennyire voltak keményvonalasok? Előadásom főként a megyei levéltári forrásokra épül, de a téma kifejtéséhez megkerülhetetlen adalékokkal szolgálnak a korabeli állampárti sajtó termékei, elsősorban a Pest Megyei Hírlap.

Káli Csaba: Az 1984/85-ös országfotózás során született képek forrásértéke, társadalomtörténeti jelentősége

Magyarország "felszabadulásának" kerek, negyvenedik évfordulójához közeledve, 1984-ben a Hazafias Népfront égisze alatt elhatározták, hogy az ország összes települését, különösen a falvakat végig fotózzák, megörökítendő az 1984-85-ös állapotokat. Ennek a munkának az eredményeként egy páratlan vizuális forrás keletkezett Magyarországról, amelynek telepü-lésszociológiai, társadalomtörténeti, építészettörténeti relevanciái szinte kimeríthetetlenek. Soha nem volt még egy olyan pillanat az ország történetében, amikor közel egy időpontban az összes település - főként falvak - majdnem minden épületét, utcaképét lefotózták volna. A fotók több példányban is készültek, így kerültek példányok a Magyar Országos Levéltárba, a megyei levéltárakba, de maradtak képek a helyi tanácsoknál, iskolákban, kulturális intéz-ményekben vagy magánál a fényképek készítőinél. A szűkebb vizsgálati terepem, Zala megye vonatkozásában a településszám tükrében kb. 15%-a maradt fenn a képeknek, illetve tudunk a létezésükről. Ezek megoszlása azonban rendkívül szerencsés, mivel ez a viszonylag kis elem-szám is jól reprezentálja a megyét minden szempontból. Az egyedi mellett olyan általános jellegzetességeket is megmutatnak, amelyek hitelesen tükrözik Zala megye településeinek, főként falvainak korabeli utcaképeit, az akkori életvilágokat. Az elkészült képek leginkább az akkori épületállományra koncentráltak, de a figyelmes szemlélő számos más részletet is fel-fedezhet a fotókon, amelyek jellemezték a kort vagy a megelőző évtizedeket. Megfigyelhetjük a környezetkultúra változásait, az infrastruktúra átalakulását vagy éppen változatlanságát, de olyan részletek is előbukkannak, mint a közlekedési eszközök minősége, a falusi játszóterek állapota vagy éppen a ruhaviselet. A képek elkészülte után néhány évvel kezdetét vette az 1989/90-es rendszerváltási folyamat, így kis túlzással azt is elmondhatjuk ezekről a képekről, hogy az ezeken érzékelhető fizikai képpel lépett be Magyarország a rendszerváltás idő-szakába.